Föld, a mi otthonunk

Föld, a mi otthonunk
kicsi, kék gömb az űrben
a végtelen sötétben kering,
Nap élteti fényével, melegével.

Óvnunk kell-e csodát,
ahol minden lépésünk
lenyomatot hagy maga után,
kék, zöld színe védve kincstár.

A levegő, amit szívunk,
láthatatlan ajándék,
percenként többször
tüdőnknek a táplálék.

A víz, az élet ere,
kézbe kapott cseppek,
amit iszunk szomjjal,
ne szennyezzük be lommal.

Ez az otthonunk,
mint egy vékony üveg,
tartja a tengereket,
a hegyek súlyát erősen.

Fogjuk a kezünkbe,
gyengéden, hisz törékeny,
gondoskodjunk róla,
utódaink nevében.

A mi állandó helyünk,
a Föld szeretet súlya
vagy a közöny mutatója,
rajtunk múlik, mit adunk az utókornak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.