Délibáb közöttünk

Olyan ez, mint egy délibáb,
A találkozás pillanata – csak egy rakoncátlan délibáb,
Mely az utolsó percben mindig továbbszökik,
S fájdalmat, néma űrt hagy maga után.

Mintha valaki nem akarná, hogy megtörténjen,
Mintha láthatatlan kéz tartaná vissza,
Újra és újra ez jár a fejemben,
S nem találok benne vigaszt.

A találkozásra vágyom, mégsem érkezik meg,
Ez lassan felemészt mindkettőnket.
Csak képzelet képeiben élhetjük meg,
S már azok is fájni tanultak meg.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.