A költészet napja, versemnek habja. A léleknek hangja, a rímeknek rabja.Tovább olvasom…
Húsvét napján ébredek, korán reggel felkelek. Elindulnak az emberek, útra kelnek a gyerekek.Tovább olvasom…
Hallgatózik a süket, tágra nyitva a fület. Énekel neki a néma, táncol neki a béna.Tovább olvasom…
Végre megírtam könyvem, ne lássa senki a könnyem. Nem ment olyan könnyen, vakaróztam sokat közben.Tovább olvasom…
Az igazság engem mindig fojtogat, a törvény szigora szorítja torkomat. Nem írhatom le nyíltan a dolgokat, így egy versnek álcáztam a sorokat.Tovább olvasom…
Ha keserves is lett a sorsod, ha a földi élet lett a poklod. Ha sírás fojtogatja a torkod, ha szegényes lett a kosztod.Tovább olvasom…
Ébredek fáradt és lusta testtel, zúgó, másnapos, ősz öreg fejjel. Száraz, piros, táskás szemmel, enervált, fásult, rossz kedvvel.Tovább olvasom…
A világ elől bújtál, hinni sohasem tudtál, mindenki csak piszkál, senki sem sajnál. Boldogságra vágytál, de rögös utat jártál, ne állj meg a célnál, te mindent kibírtál.Tovább olvasom…