A poéta szíve...
Szabó László István
A világ elől bújtál, hinni sohasem tudtál,
mindenki csak piszkál, senki sem sajnál.
Boldogságra vágytál, de rögös utat jártál,
ne állj meg a célnál, te mindent kibírtál.
Szavak nélkül szóltál, és toll nélkül is írtál,
kard nélkül vívtál, ha megbántottak, sírtál,
a vers sértőbb a dalnál, erősebb a szónál.
A szavakkal martál, és igaz ember voltál,
elismerésre vágytál, verseidben szálltál,
türelmesen vártál, és vén költővé váltál.
mindenki csak piszkál, senki sem sajnál.
Boldogságra vágytál, de rögös utat jártál,
ne állj meg a célnál, te mindent kibírtál.
Szavak nélkül szóltál, és toll nélkül is írtál,
kard nélkül vívtál, ha megbántottak, sírtál,
a vers sértőbb a dalnál, erősebb a szónál.
A szavakkal martál, és igaz ember voltál,
elismerésre vágytál, verseidben szálltál,
türelmesen vártál, és vén költővé váltál.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Carpe diem témájú versek közül: