A poéta szíve...

Szabó László István

A világ elől bújtál, hinni sohasem tudtál,
mindenki csak piszkál, senki sem sajnál.
Boldogságra vágytál, de rögös utat jártál,
ne állj meg a célnál, te mindent kibírtál.

Szavak nélkül szóltál, és toll nélkül is írtál,
kard nélkül vívtál, ha megbántottak, sírtál,
a vers sértőbb a dalnál, erősebb a szónál.

A szavakkal martál, és igaz ember voltál,
elismerésre vágytál, verseidben szálltál,
türelmesen vártál, és vén költővé váltál.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Carpe diem témájú versek közül: