Megváltozott nagyon a világ, tabutéma lett ma a nyíltság. Közönyös arcok, tekintetek, szorongó, zárkózott emberek.Tovább olvasom…
Megváltoztam észrevétlenül, csendben, lassan Megváltoztattál, ami jó érzés, talán túlságosan, Azt szeretném, hogy így maradjon örökké Nem akarom, hogy változzon soha, soha többé.Tovább olvasom…
Ég és föld között, ahol a világ nem csak fekete és fehér, összeadta magát a két legnagyobb ellentét.Tovább olvasom…
„Kék ég alatt zöld a fű,” fehér cérnát varr a tű, szivárványos ég alatt, repülnek a madarak.Tovább olvasom…
A város fölött a holdat láncra verték – hogy ne világítson túl sok reményt. Összehúzták az ég sűrű köntösét. Lent az utcákra rágörnyedt a Sötétség.Tovább olvasom…
Hosszú út van mögöttem, Otthonból eljöttem. Vándor életet élek, Egyedül én nem félek.Tovább olvasom…
Ez az önmagával is vétkező totál tótágast, ördöggörcsöt vetkező Világ mintha kifacsarnáTovább olvasom…
Ma a csend nem volt üres, csak tele lélegzettel. A gondolatok leültek mellém, és nem kértek semmit sem.Tovább olvasom…