Virág, te halk szellő vagy, ki mosolyt hoz a nappalokba. Lépésed csend – mégis megmarad, mint emlék, mely egy dalban szól.Tovább olvasom…
Apró kezem markolta a magot, szívem a tyúkok közt ritmust dobogott. Fehér és barna tollú kis sereg, szaladt felém, hogy reggelit vegyenek.Tovább olvasom…
A fény ujja a lombok között játszik, arany port szór a víz fodraira, és a vízesés fehér fátyla szelíden öleli a köveket.Tovább olvasom…
Nevetés száll a nappaliban, kéz a kézben, szív a szívben, melegség árad minden sarokba, itt vagyunk, együtt, boldogan.Tovább olvasom…
Ha végre a karodban ébredek, nem lesz többé múlt, sem jövő, csak a tested melege, ahogy belesimul az enyémbe.Tovább olvasom…
Nem szóltál sokat, de minden szavad a szívembe égett, mint puha arany. Nem öleltél túl gyakran – mégis tudtam, hogy a világon senki nem szeret úgy, mint te, apukám.Tovább olvasom…
Lélegzem. Csend ül a tájon, fák hajolnak szél ölébe, susogó lomb közt énekelnek madarak a reggel fényébe.Tovább olvasom…
Lángból születtem, te jégből érkeztél, szívemre fagyva mégis felégtél. Szikra lett minden kimondott szavad, forróság ringatta jeges arcodat.Tovább olvasom…