A víz szelíd, ha nézed, de mélyén arcok ringnak. Nem múltak ők, csak emlékek, melyek benned laknak.Tovább olvasom…
Lehunyja szemét a világ, a szél is csak suttogni mer, a csillagok szíve virág, s a fény most lágyan átölel.Tovább olvasom…
Amikor a színes falevelek közt lágyan ringatózik a pókháló, amikor a mosolygó piros almátTovább olvasom…
Egyedül ülök a tóparton, felhők között napfény ragyog, aranyszínű fátyla lebben, majd eltűnik sejtelmesen.Tovább olvasom…
Harang zúg most a fáradt föld felett, Égbe sírnak halk könyörületek. Múlt ködéből arcok integetnek, A csendbe hullnak elfeledett estek.Tovább olvasom…
Vannak szavak, amelyek megtartanak, amikor minden más elveszni látszik. Hitként kapaszkodnak belénk, mint egy halk imádság, Amit talán nem is mondunk ki, csak érezzük, hogy valaki mégis meghallja.Tovább olvasom…
Az erdőt s mezőt járom most is én, mint a Bakonyban annak idején. Ott születtem egy kis faluban, a Somlóhegy lábfején.Tovább olvasom…
Ha én lennék a szeretet, lelked kísérője lennék. Ha én lennék a gyűlölet, messzire elkerülnélek.Tovább olvasom…