Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „ÙJ LEVEGŐT VENNI”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Nem volt időm levegőt sem venni,
2
mielőtt a talaj elkezdett lábam alól kicsúszni,
3
süppedő homok, lassú csendes elmúlás,
4
fakadó gyökerek árnyékában jött a fuldoklás.
1
A pillanatok sebesen pörögtek,
2
mindig a következő lépést keresve,
3
de a világ, olyan kecses és zűrzavaros,
4
a föld hirtelen más irányt választott.
1
Ingoványom szétfoszlott a lábam alatt,
2
csak egy utolsó erős lélegzetem maradt,
3
de az is tüdőmben megremegett,
4
láthatatlan határvonalat teremtett.
1
Futottam a behatárolt időt érezve,
2
míg a fülemben a szívverés üteme
3
váltott megmenekülés téveszméire,
4
hogy víz alatt is levegőt vehetek végre.
1
Sötét felhők vészjóslóan érkeztek,
2
a jeges eső esik, veri gyengülő lelkemet,
3
a föld sóhajtott, mint elfeledett szív,
4
testem csúszik, a sötét mélység hív.
1
Nem volt időm levegőt venni a merüléshez,
2
mert csak némán a zuhanásra figyeltem,
3
pedig csak más irányba kell néznem,
4
elém táruljon a csodálatos élet szépsége.
1
Mielőtt elérhetetlen távolságba kerülne,
2
minden, amit a kezem valaha érintett,
3
megragadom, a vizet is megformálom,
4
világom erős talaját magamban megtalálom.
1
Lábam utolsó tempóját rúgom,
2
fény sugara ragadja meg szemem,
3
árnyas víz mélyéből feléje emelkedem,
4
ajkam víz fölé eresztem, új levegőt veszek!