Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Kapaszkodó”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ma minden olyan széttörött
2
mintha más világban élnék,
3
a sok mosolygó arc mögött
4
saját árnyékom – menedék.
1
Csüggeteg gyenge a testem,
2
míg másokban tavasz pezseg.
3
Mintha ködbe vesznél lelkem?
4
S a homályos pára hideg.
1
Azok a mások, ők oly vidámak,
2
míg a szívemben terjed a bánat.
4
de itt belül valami megfagyott,
5
mint egy régi emlék, mely halott.
1
És mégis… valami rezzen,
2
mint fény a padlón nesztelen
3
a remény lép be csendesen
4
„lesz még jobb” súgja kedvesen.
1
Nem szól többé, csak megpihen,
2
árván kapaszkodom belé.
3
Itt ül mellettem szelíden,
4
és most nekem ez is elég.