Ezen az oldalon elemezheted
Elias Axel Reid „A régi karácsony fényei”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szenteste közeledik, az ablakon túl hó szitál,
2
lassan betakarja a világot a fehér csodapalást.
3
A konyhában anya és apa sürgölődik csendben,
4
illatok szállnak, melegség ül minden rezdülésben.
1
A tévé halkan duruzsol, apa fél füllel hallgatja,
2
néha elmosolyodik, mintha régmúlt mesét adna.
3
A gyerekek a fenyő körül díszekkel játszanak,
4
szaloncukrot majszolnak, ragyogó szemmel kacagnak.
1
Fények gyúlnak sorra, mintha csillagok költöznének be,
2
csilingelő nevetés fut körbe a szobában szerteszét.
3
Dalra fakad a család, halk karácsonyi ének kél,
4
és mintha a szeretet ma nagyobb lenne mindennél.
1
Nem volt fényes, gazdag ünnep, de a szív tele volt fénnyel,
2
mert ott, ahol együtt a család, csendben születik a lényeg.
3
Szerény volt a világunk, mégis minden perc arany varázs,
4
így őrzöm a szívemben mindmáig: ez volt a legszebb karácsonyunk.