Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „Tudom”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Kopott feketébe öltözött lelkem,
2
ég és föld között csak a magány lebeg,
3
nincs csillag, mi hozzám vezet,
4
a sötétség köpenye alatt én elvesztem.
5
Nincs akarat, értelmes gondolat,
6
az elmúlás fuvallata érinti arcomat,
7
meghajolok tőle, mint a szomorú fűz,
8
de még éget belül a marcangoló tűz.
9
Elmentél, kiért számtalan imát suttogtam,
10
szemed tükre, ami a csillogást hozta.
11
A semmiben maradtam, üres világban,
12
szívem mégis lázad, valótlanra várva.
1
Ha akarnád, kereslek, harcolok,
2
csak újra érezzem csókodat ajkamon,
3
ölelésben a nyugalmat, repítő vágyat,
4
hogy szerelmünket nem hiába vártam,
5
hogy álmok mégis valóra válnak,
6
szívünk nem fárad el egy csatában.
7
Mégis tudom, már hiába hívlak téged,
8
de lelkünk egymást kutatva, keresve
9
örökké kóborolni fog az végtelen éjben,
10
remélve a találkozást az örök fényben.