Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Otthonunk valaha”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A ház, melyben lakunk ma,
3
nekem már nem az régóta,
5
Megváltozott, más lett.
6
Számomra oly idegen ez a világ.
1
Igaz, egykor volt otthonom,
3
Nemrég e falak közt még
6
Hol valaha a szeretet lakozott,
2
mi ketten voltunk gazdái,
5
Noha továbbra is ketten élünk itt,
5
a tűz halott, helye kihűlt.
6
Más se maradt meg belőle,
7
mint üszkös hamu és füst,
8
s talán egy csipetnyi emlék.
1
Rajtunk kívül nem is lakik itt más,
2
nekem egy ideje úgy tűnik,
3
ez már nem ugyanaz a ház,
1
Innen az élet megszökött.
3
ketten lakjuk, látszólag együtt,
4
mégis te is, én is egyedül.
1
A ház belsejét fagyos hideg hatja át,
2
ritka vendég itt a vidámság.
3
Kerüli is messze egyaránt, látogató és barát.
1
Télen a fagyos, fázós szél
2
az ablakokon át gyakran be-benéz.
3
Kint a hidegtől reszket,
6
de olykor, ha sikerül is neki,
1
Bent melegnek híre hamva sincsen.
2
Menekül is innen messzire.
3
Bent, ha szétnézek a szobákban,
4
én sem találok itt meleget.
8
Valaha voltak, azóta megfagytak.
10
Nem maradt meg itt élve már más virág,
11
mint az ablaktáblák üvegére rajzolt rideg jégvirág.
2
egy kis éltető, eleven napsugár!
3
Kérlek hát, kedves Tavasz,
5
Mutasd meg, mire vagy képes esetemben!
6
Mutasd meg, hogy bár nem vagyok könnyű eset,
7
de azért mégsem teljesen reménytelen.
9
kedvező irányban is, ha kell!
1
Kérlek hát, ne késlekedj,
3
Melegítsd fel kihűlt szívem!
5
hogy láthassam a csodát,
7
hogy érezhessem és elmondhassam:
8
ismét itthon vagyok, otthonunkban,
9
gazdája, veled együtt én is e háznak.
1
Bízom változást hozó erődben.
4
És meglehet, tőlem merészség,