Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Gondolatok elmúlt időkről”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Némelykor elgondolkodom elmúlt dolgokról.
2
Agyamban emlékfoszlányok tűnnek elő,
5
Magam kételkedve kérdem
7
Vajon egyáltalán megtörtént mindez?
8
Voltak idők valóban egykor,
9
mikor szívünkben szerelem tüze égett,
10
lobogó lángjának fénye beragyogta
12
s egész lényünket áthatotta?
13
Vagy csupán a képzelet szeszélye játszik velem,
14
s káprázat mindaz, mit valónak látni vélek?
1
Ha volt is ily idő, s ilyen érzés,
2
úgy tűnik ma már elillant, eltűnt.
3
Ha keresném, hűlt helyét találnám csupán.
4
Az egykori tűz sem ég már,
5
kihunyt, füst s hamu maradt utána, .
6
na meg a kétség, a lehet mégis, s a hátha.
1
Szeretnék e kérdésben tisztán látni,
2
de bevallom, még ha, arra,
3
hogy az igazságot kiderítsem, kísérletet is tennék,
4
félnék, hogy a próbálkozást eleve kudarc várná,
5
mivel kíváncsi, kutató szememre
6
a feledés homályt bocsátana.
1
Ma már a szád is csak távolról látom,
4
pedig ha tudnád, csodálkoznál is talán,
5
mennyire szeretném felidézni ízét,
7
hisz sajna, már nem őrzi szám édességét.
8
Elfelejtette, s ezt mindketten tudjuk,
1
Manapság, ha netán mégis, olykor,
2
alkalom nyílna rá, hogy lopva,
3
ajkad megcsókoljam újra,
4
például egy-egy születésnapkor,
5
a köszöntőt követő ajándék átadáskor,
6
akkor sem tudom megtenni,
7
ennek örömétől is megfosztasz,
8
mikor szádhoz közeledő szám elől
9
ajkad elkapod, gyorsan, s zavartan.
2
számolva a várható kudarccal akár,
3
elhatároztam, megpróbálom mégis,
4
a régi ízt, az elfelejtett érzést
6
Bevallom magam sem értem, miért teszem,
7
tán a vágy, vagy a vak ösztön terel,
8
s vezet végig ezen az úton.
1
Azt is tudom, az út, melyre most lépek
2
göröngyös, hosszú és kacskaringós,
4
Végigmenni rajta nem lesz könnyű,
6
Vesztenivalóm már nincsen,
10
Nem, azt azért nem hiszem.
11
Legfeljebb egy újabb kudarc,
12
ami vereség ugyan, de nem végleges,
14
Az majd csak a bukás lenne.
1
Ha újra megpróbálnám, előttem
2
az ajtót bizonyára csukva találnám,
3
de még ekkor sem végleg bezárva.
4
Tudom, továbbra is újabb és újabb
5
próbálkozások kopogtatásaira is várna,
6
és végül egyszer, végre valahára