Ezen az oldalon elemezheted
Brettnerné Ónadi Krisztina „Csak ő, meg én”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ő meg én. Nincsenek hétköznapok.
2
Nincs is rá szó..., csak a „végtelen-boldog” vagyok.
1
Rózsaszín, színes világ, lángoló szerelem,
2
Ha kérdezi... felelem: Igen! Igen!
1
Elsöprő szenvedély. Szedd szét szívem!
1
Csak ő, meg én. Mások nincsenek.
2
Vele képzelek egy örök életet,
3
Ha nincs velem, a perc is végtelen...
4
Mindig és örökké. Csak veled. Csak velem.
6
Ő meg én, és a hétköznapok...
7
Néha szürkeség, s van, hogy elfáradok.
8
A lobogás csillapul, de még forró a láng,
9
Összetart, szét nem szakít, száz szép csatánk.
1
Egy az út..., hát összeköt, már nem csak a jó,
2
A hánykódó tengeren, a közös hajó.
3
S ha a vihar elcsitul, szívünk megpihen,
4
Tudjuk... való világ... egyszer fent, egyszer lent.
1
De mi itt vagyunk egymásnak. Igen... igen.
3
Ő meg én, és a mindennapok,
4
Változnak lassan a kapcsolatok...
5
A parázs még izzik, bár láng nem lobog,
6
De a szívünk egymásért tovább dobog.
1
Ha jelen vagy mellettem, már az is elég,
2
Szeretet tölti be, kettőnk szívét...
1
Emlékszel, hogy szólnak, mind a mesék?
1
Az ölelés körbeér, kezed fogom...
2
Mennyi az örökké...? Már nem számolom.