Ezen az oldalon elemezheted
K. Barbara „Áldd meg Istenem a magyar nemzetet”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Éljen a magyar szabadság – hangzott oly régen.
2
Minden magyar szívében és lelkében egyszer.
3
A küzdeni akarást semmi sem tartotta féken,
4
A hazáért élni vagy halni, megtették ezerszer.
1
Nagyjaink tudták, mit jelent a hűség és becsület,
2
Tudtak hinni, remélni és bízni mindenek felett.
3
Tudták és érezték, hogy mi a haza iránti szeretet,
4
Vérüket adták azért, hogy ma mi így éljük életünket.
1
A magyarság évszázadok alatt, mennyi mindent megélt.
2
Legyünk bárhol, szívünk mégis összetart.
3
Hangunk mégis oly magasra felért,
4
Hogyha kell, egyként szavaljuk a Nemzeti Dalt.
1
Hősök voltak, bátrak és hittek a szebb jövőben,
2
Szívüket szeretet és hűség hajtotta.
3
Összetartottak ők a legnehezebb időkben,
4
Pedig fiaik vérét éles kard ontotta.
1
Piros, fehér, zöld – álld meg, Istenem őket,
2
Kik életüket adták azért, hogy mi szabadon éljünk.
3
Ma nyissuk ki szívünket és emeljük föl tekintetünket.
4
Március tizenötödikén ragyogjon a fényünk.
1
Mit jelent nekünk ez az ünnep?
2
Egy szebb jövő születését,
3
Mert nekünk akkor is kell hinnünk,
4
Ha mindig látjuk az alagút végét.
1
Áldd meg, Istenem a magyar nemzetet,
2
Valamit mi mindig magunkkal vittünk.
3
Vezesse szívünket béke és szeretet,
4
Bár néha messzire kell mennünk, de visszahúz szívünk.