Áldd meg Istenem a magyar nemzetet

Éljen a magyar szabadság – hangzott oly régen.
Minden magyar szívében és lelkében egyszer.
A küzdeni akarást semmi sem tartotta féken,
A hazáért élni vagy halni, megtették ezerszer.

Nagyjaink tudták, mit jelent a hűség és becsület,
Tudtak hinni, remélni és bízni mindenek felett.
Tudták és érezték, hogy mi a haza iránti szeretet,
Vérüket adták azért, hogy ma mi így éljük életünket.

A magyarság évszázadok alatt, mennyi mindent megélt.
Legyünk bárhol, szívünk mégis összetart.
Hangunk mégis oly magasra felért,
Hogyha kell, egyként szavaljuk a Nemzeti Dalt.

Hősök voltak, bátrak és hittek a szebb jövőben,
Szívüket szeretet és hűség hajtotta.
Összetartottak ők a legnehezebb időkben,
Pedig fiaik vérét éles kard ontotta.

Piros, fehér, zöld – álld meg, Istenem őket,
Kik életüket adták azért, hogy mi szabadon éljünk.
Ma nyissuk ki szívünket és emeljük föl tekintetünket.
Március tizenötödikén ragyogjon a fényünk.

Mit jelent nekünk ez az ünnep?
Egy szebb jövő születését,
Mert nekünk akkor is kell hinnünk,
Ha mindig látjuk az alagút végét.

Áldd meg, Istenem a magyar nemzetet,
Valamit mi mindig magunkkal vittünk.
Vezesse szívünket béke és szeretet,
Bár néha messzire kell mennünk, de visszahúz szívünk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.