Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „Fohász”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szólj Uram fényeddel a szívek mélyébe,
2
Törd meg a sötétet, mi békét nem ismer.
3
Ébredjen új hajnal, hol nincs több sérelem,
4
Szűnjön az embertelenség, a fájó különbség.
1
Add meg, hogy lássuk meg egymásban a testvért.
2
Ne számítson se érdem, se hatalom, se rang,
3
Csak az emberi szív, mely tisztán marad.
4
Legyen jóság, mi táplálja szívünket csendesen.
1
Emberség éljen minden szóban, tettben,
2
Nem csak könyvekben, hanem az életben,
3
Hol a béke a cél, s a szív nem harcol,
4
Csak megnyugszik és jósággal él.
1
Jézus szeretete minket átölel, mint hajnalfény a reggelen.
2
Lágyan simul a szív felett, békét hoz minden félelem felett.
3
Így járjuk hát a földi létünk, keresztünk súlya vállunkon,
4
De tudjuk Ő már előttünk járt a fény felé vezető úton.