Vers elemzés – szótagszám és rímséma
Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Magány”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
Strófa 1
Rímséma:
ABBCC
1
Így életem alkonyán magamra maradtam.
2
Egyedül, befelé fordulva, magányosan élek.
3
Szerelmek, társak, barátok, kik életem során kísértek,
4
elhagytak, elmaradtak,
5
s azok is, kik még élnek, valahol távol, tőlem messzi járnak.
Strófa 2
Rímséma:
ABCDEDEFG
1
Egyedül te maradtál meg nekem hű barátnak csupán,
2
ábrándos szemű, szelíd szavú magány,
3
a hosszú vándorúton megbízható, s kitartó társ,
4
és ha az út végén már minden elveszett s reménytelen,
5
akkor is támaszom maradtál, mindennek ellenére,
6
ha már lábam gyenge, s erőtlen,
7
ha már azt sem tudhatom, ha még egyet lépek,
8
vajon nem esek-e el, s ha meg elterültem,
9
újra felállni, leszek-e, még egyszer képes?
Strófa 3
Rímséma:
ABCBD
1
Vigaszom, menedékem.
2
Biztos pont az életemben,
3
kihez akkor is fordulhatok,
4
mikor már minden, de minden reménytelen,
5
s azt gondolnám, hogy minden elveszett s tán örökre.
Strófa 4
Rímséma:
ABCCCCD
1
Mégis ekkor, ha kezem kinyújtom,
2
a biztos tudat megnyugtat,
3
hogy rád számíthatok,
4
mert kitárt kezem megfogod, megtartod,
5
elengedni nem fogod.
6
S maradsz akkor is ott,
7
mint máskor, és oly sokszor.
Strófa 5
Rímséma:
ABCCDC
1
Mindenem, végső menedékem,
2
szívemnek s lelkemnek puha bársonya,
3
hőn szeretett kedves bús magányom,
4
most már végre tudom,
5
te vagy az igazi, az egyetlen,
6
a nekem rendelt párom.