Ezen az oldalon elemezheted
K. Barbara „A csend beszél tovább”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Még fülemben cseng nevetésed dallama,
2
De a csend ma is úgy beszél, mintha hallana.
3
Felidézem hangod, az emlékek fala rám omlik,
4
A köztünk lévő kötelék bárhogy feszítem, nem bomlik.
1
Minden egyes pillanat töltényként belém hasít,
2
Fojtogató egy érzés, megrészegít és meg is vakít.
3
A vihar közepében, rám szakad a világ,
4
Nincs már kiút, nincs már aki engem a sötétségben lát.
1
Könnyeimet már az eső sem mossa el,
2
Kitépett szívem, lábam előtt itt hever.
3
Keresem a fényt, a sötétség mélyén,
4
Meg akarom találni a rég elveszett békém.
1
Behunyom szemem, hátha megáll egy pillanatra az idő,
2
A semmi közepén, egy virág is kinő.
3
Lelkem lesz a földje, szívem öntözi,
4
De túl sivár vagyok belül, arcom is tükrözi.
1
Egy apró mosolyt sem kap tőlem senki,
2
Mert akinek nincs semmije – attól nincs mit elvenni.
3
Elvesztettem mindent, mindennel együtt önmagam,
4
A csend beszél tovább – nekem már itt nincs szavam.