Ezen az oldalon elemezheted
Aurora Amelia Joplin „Anyai szív lenyomata”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Megtanítlak repülni – s ha szárnyad másfele visz,
2
Én csak a csendben nézem majd, hogyan ír az Ég rád aranyló dallamot.
3
Megmutattam, mi az álom – de a tied más képet fest,
4
Mégis ott lesz benned minden hajnal, mely ölelésemben kelt.
1
Megtanítlak élni lassan, ahogyan virág bont szirmot a szélnek,
2
Tudom, hogy az én léptem helyett a saját utad halad tovább.
3
De, minden lépésed mögött ott szól majd lágy zeném,
4
Mint mélyen őrzött emlék-csillag, el nem vesző fény.
1
Ha egyszer messze érsz, túl hegyeken, vágyakon,
2
Én már út helyett halk szó leszek, mely suttogva felemel.
3
Hiszem, benned lesz a kezdet, a halkan mondott szó:
4
„Szeretlek, kincsem” – mely éltet, s segíti további lépted.
1
Minden repülésedben ott lesz a szívmeleg, mit tőlem kaptál,
2
Minden álmodban egy szál virág, mely az anya-kertből szállt rád.
3
Minden életmozdulatodban a gyöngéd pillanat,
4
Mikor először szóltál hozzám – s bennem felragyogott a Nap.
1
Kapu vagyok, melyen átlépve a világod kitárul.
2
Ahogy nősz és távolodsz, én csak engedem a szárnyalásod:
3
Legyél Te az egész történet – s szárnyalj szabadon.
1
És mégis… minden repülés,
4
magában hordja halk, szeretetteljes lenyomatát annak,
5
ahogyan tőlem tanultál meg szeretni.