Vers elemzés – szótagszám és rímséma

Folytonosan közeledsz s távolodsz magadtól egyszerre, szinte észre se veszed; megesik, hogy lubickolsz kedvedre a Lét összetett sűrűségű iszapjában, vagy átsurransz kopogó szellemként észrevétlen a vanból a tudatos nincs felé. Lelked bevetett földje felett talán még most is lebeg egy láthatatlan, vezérlő kéz, mely egyszerre gyámolít s védelmez. Tétova várakozásod egyszerre félszegebbé tesz, majd kételkedést ébreszt lelked mélyén, mert tudhatod: mindig is lesz egy újabb vesztenivalód, tán még akkor is, ha megtanulhattál összefüggések láncolataiban gondolkodni.

Szavak s sanda ígéretek torzszülöttjei mintha naponta egymásra rakódnának úgy, hogy észre se veszed, s végleg beszippantanak, mert a komfortos hiúság is, akárcsak a tudatalatti mélyén szunnyadó különféle egók hatalmai, mintha kölcsönös kedvvel azonnal arra törekednének, hogy azonnal kijátsszák a másikat.

A hibátlannak tűnő álszent logika ma az igazságot is kedvére meghamisítja. Kicsinyes ölekbe pottyantott ócska diadalból egyre többen akarnak maguknak kacsalábakon forgó kártyavárakat építeni, míg az engedelmeseket hamar elfelejtik. Az üresség és hiány váratlan élni kezd s létezni, mert a kerülőutak is megszűntek.

Az elaggott álmaidat is hamarján kitoloncolják a zsigeri Valóság groteszk falai közé; legbelül mélyen higgadtan, magadra erőltetett türelemmel kellene még túlélned a sivár holnapok világát is. Pórázfegyelem tartja kordában a senki földjén veszteglő, tétován álldogáló átutazót, mert valahol a méltóság is inkább baromfiudvarra hasonlít, ahol a teremtés koronái kapirgálnak.