A visszatérés tere
B.É. Krisztina
A reggel nem kezdődött el, mert nem volt honnan elindulnia. A csend már ott volt, mélyebben, mint a gondolatok. A fény nem kívülről érkezett, hanem belülről lett észrevehető.
A figyelem lassan befelé fordult. Nem erőből, nem szándékból, hanem mert nem maradt máshol dolga. A külvilág nem tűnt el, csak elvesztette a súlyát.
A gondolatok felbukkantak, majd elcsendesedtek. Nem kellett megállítani őket. Nem kellett követni sem. Mint hullámok, amelyek tudják, mikor kell visszahúzódniuk.
És ott, a felszín alatt, egy tágas tér nyílt meg. Nem volt benne irány, sem cél. Nem volt benne hiány.
Csak jelenlét.
Nem kellett megérteni. Nem kellett elérni. Nem kellett megtartani.
Mert mindig is ott volt.
Ahol nincs keresés, ott van a megtalálás.
A figyelem lassan befelé fordult. Nem erőből, nem szándékból, hanem mert nem maradt máshol dolga. A külvilág nem tűnt el, csak elvesztette a súlyát.
A gondolatok felbukkantak, majd elcsendesedtek. Nem kellett megállítani őket. Nem kellett követni sem. Mint hullámok, amelyek tudják, mikor kell visszahúzódniuk.
És ott, a felszín alatt, egy tágas tér nyílt meg. Nem volt benne irány, sem cél. Nem volt benne hiány.
Csak jelenlét.
Nem kellett megérteni. Nem kellett elérni. Nem kellett megtartani.
Mert mindig is ott volt.
Ahol nincs keresés, ott van a megtalálás.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák az Élet témából: