Mese a hiszékeny szamárról

Egy udvarban élt a szamár és a ló. A szamár irigyelte a lovat, amiért magasabb volt, mint ő.
– Nincs igazság a földön – panaszkodott a lónak.
– Miért? – kérdezte a ló.
– Azért, mert te magasabbra nőttél, mint én – felelte a szamár.
– Ó, hát ezen könnyen lehet segíteni – nevetett a ló.
Legközelebb, ha esik az eső, álljál ki az udvar közepére. Az esőtől majd te is nagyra fogsz nőni, mint én.
– Te is így nőttél meg? – kérdezte a szamár.
– Így bizony – mondta a ló, és gyorsan odébb állt.
Ezek után a szamár nagyon várta már az esőt. Amikor aztán végre esni kezdett, kiállt az udvar közepére.
A zuhogó esőtől teljesen átázott a szőre, de nem bánta. Fázott, vacogott és közben arra gondolt: most én is magas leszek, mint a ló. Amikor elállt az eső és kisütött a nap, alig várta, hogy találkozzon a lóval. De a találkozás csalódást okozott neki.
Hiába nyújtogatta a nyakát, nem nőtt még egy fél centit sem az esőtől. Ráadásul a ló kicsúfolta: buta vagy, szamár, nagyon buta.
– Tudhattad volna, hogy az esőtől csak a fű nő meg nagyra. Mert amióta a világ a világ, a szamár mindig kisebb volt a lónál, és az is marad!
Majd sarkon fordult, és vidáman elvágtatott.
A szamár meg búsan lógatta fejét, és szemeiből hatalmas könnycseppek potyogtak.