Az öreg tölgyfa tündére

A több százéves tölgyfa hatalmas gyökerei közt alakította ki kényelmes házikóját a tölgyfa tündére. A kicsi szoba kandallójában vidáman lobogott a tűz, falain a könyvespolcok telis-tele voltak könyvekkel. De nem ám közönséges könyvek voltak azok, hanem varázslatosak. A tündérke egész nap kint üldögélt a tölgyfa egyik ágán, és figyelte az arra járókat. Sok embert, gyereket látott, így soha nem unatkozott.
Ma éppen a tölgyfának támaszkodva egy fáradt vándor nézegette elnyűtt bakancsait, és szomorúan csóválta fejét.
A rőzsét gyűjtögető öreg nénike is a tölgyfa tövében pihent meg egy kis időre, míg sóhajtozva tapogatta fájó derekát. Egy, a szerelmüket titokban tartó fiatal pár is ott állt meg forró csókot váltani, és sóhajtozva indultak el más-más irányba.
No és jöttek a vidám, kissé szeleburdi gyerekek, akik egymással versenyezve másztak az öreg fa ágaira, hogy onnan minél messzebbre tudjanak ellátni. Bizony kevés híja volt, hogy majdnem lepottyantak a magasból.
Szóval, az öreg tölgyfa körül zajlott az élet. Az emberek jöttek-mentek, nem is sejtve, hogy egy tündérke figyeli őket a tölgyfa levelein üldögélve.
Amikor leszállt az est, és csend honolt a tölgyfa körül, ő is elvonult kényelmes házikójába. Míg finom teáját kortyolgatta, sorban felidézte a napközben látottakat, hallottakat, majd leemelt egy-egy varázskönyvet a polcokról. A varázskönyvek mindenre megadták a választ. Mivel a tölgyfa tündérének varázs ereje és varázspálcája is volt, tudott segíteni.
Így történt, hogy a fáradt vándor széttaposott, lyukas bakancsait újjá varázsolta. A titokban találkozó szerelmespár szüleinek álmukban megsúgta, hogy gyermekeik jól választottak, ne ellenezzék a kapcsolatukat.
A hajlott hátú, rőzsét gyűjtögető néninek reggelre megtelt a fáskamrája frissen vágott tűzifával. A gyerekeknek is álomban küldte el a figyelmeztetést, hogy óvatosan másszanak a fa ágai közt, mert bizony egykettőre lepottyanhatnak a földre.
Késő éjszaka volt, mire mindennel végzett. Varázserejének köszönhetően elégedetten nézte az álmukban mosolygó embereket, gyerekeket. Boldogan tapsikolt kicsi kezeivel, mert tudta, hogy az eljövendő reggel milyen sok örömet tartogat számukra.
Amikor a tölgyfa egyik odújában lakó bagoly kíváncsian bekukucskált a tündérlak parányi ablakán, elégedetten látta, hogy a tölgyfa tündére már az igazak álmát alussza. Körülötte ott hevertek a nyitva felejtett varázskönyvek.
Ebből tudta, hogy a tündérke ma éjjel is sok jót varázsolt az arra érdemes embereknek.