Tükör és a hernyó

Csúszik-mászik a hernyó,
neki ez az élet nem jó.
pillangó szeretne lenni,
ám, esélye, bizony semmi,
bánatában tükröt keres,
elébe ül, úgy kesereg.

Kicsi tükröm sírva nézlek,
nálam bizony mindenki szebb!
Se kezem, se lábam,
csupa ránc a hátam,
zöld vagyok és csúnya,
rám ugrik a béka.

Mondd meg nékem mit tegyek,
hogy szép és kívánatos legyek?
Úgy szeretnék repülni,
pillangókkal táncolni,
szellővel incselkedni,
virágoktól nektárt csenni.

A tükör homlokát ráncolja,
mit is mondjon a hernyónak.
Gondolkodik, gondolkodik,
itt már csak a csoda segít,
míg a hernyócska pózol,
varázs szavakat mormol.

Ha tapsolok nyisd ki szemed,
a látványtól jó kedved lesz!
Kinyitja szemét a hernyó,
tükörben egy szép pillangó,
szárnyaival integet,
hernyócska boldogan nevet.

Lám, megtörtént a csoda,
pillangó lett egy pillanatra.
Kívánsága teljesült,
igaz, sehová sem repült,
hernyótestével megbékélt,
most egy falevélen henyél.