Balerína

Minden éjjel szorgalmasan gyakorolt. Kecsesen hajladozott, lábujjhegyen forgott, fehér tüllszoknyája repdesett körülötte. Csajkovszkij Hattyúk tava csodálatos dallama betöltötte a próbatermet. Míg táncolt, megszűnt körülötte a világ. Amikor véget ért a zene, kimerülten rogyott le a parkettre. Megerőltetett izmai remegtek, szoros kontyba kötött haja izzadtan tapadt fejére, homlokára.
– Holnapra kipihenem magamat, és még szebben, még pontosabban táncolok! – így biztatta magát, és összeszorított szájjal elszántan nézett farkasszemet tükörképével.
Reggel édesanyja szomorkás mosollyal ébresztette az átizzadt pizsamás Laurát.
– Ma éjjel is táncoltál, tündérkém? – kérdezte aggódva.
Laura könnyes szemmel bólintott, és nem nézett térdben csonkolt lábára, míg segítséggel beleült kerekesszékébe.