Tanmese kicsiknek és nagyoknak a hörcsögök életéről

A minap két hörcsög beszélgetésére lettem figyelmes. Azon versengtek, ki tud nagyobb sületlenséget mondani társairól. Az egyik azzal állt elő, hogy a szomszédja biztosan sokat lop, mert nagyon rövid idő alatt palotát épített magának. A másik azt találta mondani, hogy bizony lopni könnyebb, mint dolgozni, tapasztalatból tudja. Az ő szomszédjának már magánrepülőgépe is van, nemcsak kacsalábon forgó vára.

Megbeszélték, hogy meglesik egymás szomszédját, kíváncsiak voltak a gyarapodásukra. Tudták, merre kell keresni Hörcsögfalván a házaikat. Nem volt nehéz dolguk, mert kimagaslottak az építményeik az egyszerű hörcsöglakok közül. Ahogy közeledtek mindkét szomszéd palotájához, szemükbe ötlött, hogy a hörcsögpapák és fiaik serényen dolgoznak az udvaraikon. Volt, aki füvet nyírt, más valaki kerítést festett, megint más kerti hintát szerelt össze a hörcsöggyerekeknek. Nem lustálkodtak úgy, ahogy ők múlatják az időt a mindennapjaikban.

A két irigy hörcsög törte a fejét azon, vajon honnan lehet pénzük a szomszéd hörcsögöknek arra, hogy szépítgessék, csinosítgassák otthonaikat. Már csaknem sárga színűek voltak az irigységtől. Ahogy így elmélkedtek, egyszer csak megvilágosodtak. Látták, hogy ezek a hörcsögök állandóan dolgoztak azért, hogy lakóhelyüket tündérkertté alakíthassák. De ha mindig dolgoztak, akkor mikor lett volna idejük lopni? És ugyan kitől lophattak volna, és mit? Az irigy szomszédaiktól, vagyis őtőlük? Hát az bizony lehetetlen lett volna, hiszen nekik semmijük sem volt, nem gyarapodtak, mert állandóan csak henyéltek.
Ráeszméltek, csakis úgy gyarapodhattak, hogy két kezükkel megdolgoztak az előrehaladásukért. Azon sopánkodtak, hogy ez nekik eddig miért nem jutott az eszükbe? Elszégyellték magukat, hogy ilyen ocsmányságot mertek feltételezni társaikról, mint a lopás.

Miközben lehajtott fejjel hazafelé kullogtak, megfogadták maguknak és egymásnak is, hogy példát vesznek társaikról, és becsületesen dolgozni fognak, hogy ők is takaros házakban élhessenek, és az irigységnek még a csíráját is kioltják magukban. Pár év múlva majd beszámolok róla, hogy sikerült-e betartani az ígéretüket, és majd elmesélem nektek is, jó? Reménykedem, hogy nem fogunk csalódni majd bennük.