Molly

Fekete zsákot vett elő a halottszállító a kocsiból. Beöltözött, és felvette könyökig érő kesztyűit is. Az egyik sérült az útpadkán feküdt, a másik a sofőrülésben, fejét a szélvédőnek támasztva ült. Vérbe fagyott arca felismerhetetlenné vált az üvegszilánkok szúrásai miatt. Annyit lehetett rajta látni, hogy férfi az illető. Életjeleket már nem mutatott a mentőorvos szerint. A rendőrség azonosítása alapján egy házaspár szenvedett autóbalesetet a kacskaringós, dimbes-dombos úton.

Szombat délelőtt volt. Ugyanúgy kezdődött ez a nap is, mint ahogy máskor szokott. A reggeli rutin után bevásárolni indult a középkorú házaspár a közeli kisvárosba. Szűkszavúan készülődtek, csak a legszükségesebb szavakat szegezték egymásnak.
– Megírtad a bevásárlólistát? – kérdezte feleségétől Imi.
– Igen. Van ötleted, hogy mi legyen hétvégi ebéd?
– Mindegy – hangzott most is a felelet, mint általában mindig.
– Rendben, akkor majd kitalálok valamit – jelentette ki fásultan Molly.
Aztán beültek az autóba, és síri csendben ülték végig a félórás utat. Két bevásárlóközpontban is megfordultak, miközben telepakolták kosarukat ennivalóval, gyümölccsel és a legszükségesebb dolgokkal. Vásárlás közben egy kukkot sem szóltak egymáshoz. Érezhetően negatívan vibrált közöttük a levegő. Napok óta kerülték az évek óta kimondatlan, feszítő gondolataikat. Magukban duzzogtak, és a másikat okolták azért, amiért nem boldogok. A telihold hatása még inkább felerősítette bennük ezt a láthatatlan feszültséget. Félúton jártak már hazafelé, amikor a férj hirtelen megszólalt.
– Ez így nem mehet tovább! Érzem, hogy már nem szeretsz, eltávolodtál tőlem, ezért nem élhetünk így tovább – robbant ki Imiből az elfojtott indulat.
Válasz nem érkezett, csak mély csend következett. Még a levegőt is halkabban vette Molly. Ugyanígy érzett ő is. Régen elhidegültek már egymástól, külön utakon járnak, már semmi közös céljuk nincs. Válaszolni azonban nem akart és nem is mert. Tudta, hogy férje hirtelen haragú, és nem akarta egész úton hallgatni a dorgálását.
Imi mérgében egyre erősebben kezdte nyomni a gázt a kanyargós úton, miközben a motort is túlharsogva hangosan ordibált.
– Véget vetek ennek a nem normális kapcsolatnak. Tudom, hogy már nem számítok neked semmit. Így nincs értelme az életünknek, nem élhetünk tovább! Vesszünk el mindketten!

Molly torkából hangos sikítás tört fel. Érezte, hogy ennek most nem lesz jó vége. Könyörgött a férjének, hogy lassítson. Az út mentén emelkedők és völgyek követték egymást. Izgalma fokozódott. A szalagkorlát gyengének bizonyult az autó szándékos gyorsítása miatt. Az út szélén álló közlekedési tábla állította meg a száguldó kocsit. Molly kirepült a padkára, Imi feje a szélvédőnek csapódott. Egy arra haladó autó sofőrje hívta ki a hatóságokat.

Az asszony a kórházban tért magához. Amikor kinyitotta a szemét, azt gondolta, hogy csak egy rossz álom volt a baleset. Lánya fogta a kezét, aki talpig fekete ruhában volt. Arcélén a fájdalom könnyei gördültek végig. Végigsimított anyja megfáradt arcán, és hozzá hajolva ezt súgta neki:
– Anya! Most újrakezdheted az életed! Tegyél érte, hogy ezentúl boldog életet élj!