Dóra

Kiléptem a fodrászüzlet ajtaján, mosolyogva néztem magam a kirakatüvegben. Igen, ez az! Kimondottan tetszettem magamnak. Több mint tíz évig vállig érő barna hajam volt, amit általában lófarokba kötöttem. Úgy gondoltam, rám fér egy kis változás, változatosság. Most teljesen rövid hajam van és nem barna, de nem ám! Vörös...Bizony, égő vörös színt választottam. Na, azért ne gondolja senki, hogy csak úgy rácsaptam a hasamra és azt mondtam: holnaptól vörös hajad lesz! Nem, nem, hosszas előkészületek előzték meg ezt az elhatározásomat. Napokig bújtam a különféle virtuális fodrász oldalakat, ahová aztán feltöltöttem a fotómat és megnéztem, milyen is lennék szőke, fekete, vörös vagy éppen ősz hajjal. Megnézhettem magam rövid, félrövid, dauerolt meg afro frizurával is. Végül a rövid vörös lett a nyerő. És nem csalódtam benne. Ezért is bámultam magam a kirakatüvegben. Lassan, komótosan lépkedtem, volt elég időm. Elvégre most szabadságon vagyok...
Közben megszomjaztam. Még jó, hogy csak pár lépésnyire innen van egy kis cukrászda. Mivel nagyon közel van a munkahelyemhez, ebédszünetben gyakran ellátogatunk ide. Ide, a "STAR"ba, merthogy így hívják ezt a helyet. A falakat hírességeket ábrázoló fotók fedik. Jellegzetességük,hogy a képeken megjelenített sztárok mindegyike kávézik vagy sütizik. Szóval, ide mentem be, a leghátsó asztalkához ültem, rendeltem egy kávét, ásványvizet és egy képviselőfánkot. Elővettem noteszemet, hogy átnézzem, nincs-e valami elintéznivalóm. Egyszer csak hangos kacagásra lettem figyelmes. Egy vidám társaság lépett be a cukiba. Mivel a nevetés ismerősnek tűnt, hátrapillantottam és megláttam ott három kolléganőmet. A prímet természetesen a nagyszájú, rosszmájú Elvira vitte. A két idősebb nő, Magda és Emese "normálisabb" volt. Rögtön a mögöttem levő asztalhoz ültek. Hála az égnek, nem vettek észre! Hogy is vehettek volna, hiszen a barna lófarok helyett most "rövid vörös" hajat láthattak, azt is csak hátulról. Kortyolgattam a kávémat, eszegettem a sütit, egyszer csak hallom:
- Az a vén satrafa Rozi a titkárságról múltkor rám mert szólni, hogy nem jól töltöttem ki a nyilvántartási papírokat. Hát mit képzel ez magáról? Agyára ment a vénlányság...Szerintem életében nem látott még meztelen pasit...
Magda és Emese csak hümmögtek,de nem szóltak semmit. Mit is szólhattak volna? Elvira mellett ritkán jut szóhoz az ember.
- És azt hallottátok, hogy Jani bácsi buzi?
- Micsoda? Ezt nem hiszem el... - mondta szinte egyszerre a két másik nő.
- De bizony! Géza mondtahogy állandóan tapogatja őt az öreg...Meg a Lajos is mondta...
Na, amikor ezt meghallottam, azt hittem, menten szájon vágom Elvirát, de nem akartam magam elárulni. Jani bácsi évekkel ezelőtt autóbalesetet szenvedett, a bal lábát amputálták. Hat éve van a cégnél, ő a portás és informátor egyben. Egy kis fülkében üldögél egész álló nap, úgyhogy tapogatásra nincs lehetősége, hacsak nem a kisablakon keresztül, ami tulajdonképpen csak egy szűk nyílás, amin a papírokat, iratokat lehet benyújtani. Ez az utálatos Elvira össze-vissza hazudozik, ezek meg elhisznek neki mindent.
- Ja, el is felejtettem! Tudjátok, Dóra miért is ment valójában betegszabadságra?
Erre, én is kíváncsi vagyok - gondoltam magamban és elkezdtem még jobban hegyezni a fülemet...
- Abortusza volt! - jelentette be Elvira.
Mikor ezt meghallottam, vigyáznom kellett, nehogy hangosan elnevessem magam. Gondoltam ennyi volt, de nem, Elvira tovább folytatta a "biztos forrásból" kapott velem kapcsolatos információit.
- Hallottam, hogy ez a nőszemély lefekszik minden pasassal, aki az útjába kerül. A kukástól a technikusainkon át mindenkivel. Állítólag a főnöknél is próbálkozott, de ő erélyesen elutasította. Ki tudja, ez a gyerek is kitől lehetett?
- Ezt azért nem tudom elhinni - mondta Emese.
- Én sem igazán. - tette hozzá Magda.
- De bizony így van ez, biztos forrásból tudom. Amúgy meg, régóta ismerem Dórát, együtt jártunk középiskolába is.
Hoppá! Álljon meg a menet!- mondtam magamban. A drágalátos Elvira semmiképp sem járhatott velem egy időben középiskolába, hacsak nem bukdácsolt pár évet. Ő ugyanis harminckét éves, én meg huszonöt. S különben is: akkoriban én kétszáz kilométerre laktam tőle. Ő fővárosi, én meg csak négy éve jöttem el hazulról a fővárosba. Micsoda egy hazug nőszemély! Tovább nem volt időm gondolkodni, mert "drága" kolleginám már folytatta is:
- Már tizenhat éves korában lefeküdt a fél osztállyal. Harmadikban már a suli összes fiúja keresztülment rajta. Mondom én nektek, jó kis firma ez a Dóra!
- Hihetetlen! - mondta Magda.
- Erre csak annyit mondhatok Magdikám: lassú víz partot mos...Én se gondolnám ezt Dóráról, ha nem lennék biztos a dologban...
A három nő felállt az asztaltól, elhagyták a cukrászdát.
Én meg ahelyett, hogy ideges lettem volna, csak mosolyogtam magamban. Arra gondoltam, hogy micsoda szemét emberek léteznek a földön. Hazudoznak, s ezt teszik úgy, hogy saját maguk is elhiszik, amit kitalálnak. Arra viszont valóban kíváncsi vagyok, mi lesz, ha hétfőn ismét megjelenek a munkahelyemen. Rögtön arra fognak gondolni, hogy igen, lehet benne vajmi igazság, amit Elvira mondott, hiszen: új frizura, új pasi...Gondolom, addigra már az egész cég tudni fog szégyentelen, perverz életvitelemről...
Mindenesetre én nyugodt vagyok. Nincs mit szégyellnem. Ugyanis csak én tudom, mi az igazság velem kapcsolatban: eddig még soha nem volt komoly kapcsolatom férfival. Igen, még szűz vagyok. De ez legyen az én titkom...😉