TÚMÁCS

Több mint másfél órám volt még a busz indulásáig, ezért úgy döntöttem, hogy beugrom a közeli üzletközpontba. Ismeritek: olyan klasszikus, emeletes üzletház, az emeleten ruházat, ékszer, illatszerbolt, könyvesbolt, a földszinten pedig hatalmas élelmiszerüzlet.
Különösebben vásárolni nem akartam, csak valami alapanyagot szerettem volna venni az aznapi vacsorához. De mivel nagyon sok időm volt, először felmentem az emeletre, csak úgy, nézelődni. Betértem az egyik ruharészlegre, nézelődök, nézelődöm. Egyszer csak hallom, hogy az egyik fiatal eladólány ezt mondja:
- Ó, ez így TOO MUCH!
Közelebb mentem, hát egy olyan nyolcvan év körüli néninek mondta ezt a lány. A néni megkérdezte:
- Túmács? Ezt a ruhát így hívják?
- Dehogyis! Ezt akkor mondják, ha valami túl sok, igen sok. - jött a válasz. Tovább füleltem, s a beszélgetésből kiderült, hogy a néni a dédunokájának szeretne valami ruhadarabot venni. A lány csakis sárga meg narancssárga dolgokat visel, ez a két szín a kedvence az utóbbi időben. A tizenkét éves unoka megbeszélte a dédivel, hogy bármilyen ruhadarabot vehet, de csakis és kizárólag ebben a két színben. A néni össze is válogatott egy csomó dolgot: sárga blúz, sárga kesztyű, narancssárga nadrág, narancssárga sapka meg sál, meg egy narancssárga alapon sárga virágos szoknya...Azt hiszem, ekkor mondta az eladónő, hogy ez túl sok. A néni végül visszatette a szoknyát és megkérdezte a lányt:
- Ez így már nem túmács?
- Nem, így már "okés"! - nevetett a lány és felemelte a hüvelykujját.
- Az meg milyen, az az ókés? -kérdezte a néni.
- Azt jelenti, hogy rendben van, hogy így már jó.
- Micsoda szavak! Túmács, ókés! - motyogta a néni, majd kifizette az árut és elballagott. Még egy picit nézelődtem az üzletekben, aztán lementem a földszintre az élelmiszerboltba. Na, és kivel találkoztam odalent? Barna nénivel. Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a nénit azért neveztem el Barna néninek, mert barna volt a kalapja, a kabátja, a cipője, a szoknyája, a harisnyája, sőt a kis ridikülje is. Szóval, az élelmiszerüzlet hús-részlegén Barna néni éppen húst vásárolt. Hatvan deka sertéscombot kért. A fiatal eladó rádobott a mérlegre egy darab húst:
- Nyolcvan deka!
- Ez túmács!- szólt hangosan a néni. A mögötte állók összenéztek, volt, aki mosolygott. A henteslegény levágott a húsból egy darabot és rátette a mérlegre: hatvankét deka volt.
- Így megfelel?
- Így már "ókés"! - mondta vidáman a néni és felemelte a hüvelykujját, ahogy azt nemrég az elárusítónőtől látta. A néni mögött álló fiatalasszony megkérdezte a nénit:
- Ne haragudjon a néni, de hány évesnek tetszik lenni?
- Nyolcvankettő leszek januárban. - válaszolt a néni.
- Hát, nagyon ritka az olyan ember, aki ilyen korban ilyen modern szavakat használ, hogy TOO MUCH meg OKÉS...
- Kedveském, tudja, hogy van ez: haladni kell a korral. A néni fizetett és büszkén, apró léptekkel tipegett tovább. Az emberek közben azon ámuldoztak, hogy ilyen idős korban micsoda "menő" kifejezéseket használ a néni.
Persze, a nénin kívül egyedül csak én tudtam, hogy negyedórával ezelőtt Barna néninek még fogalma sem volt a "túmács"-ról...