Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 03. 29. 14:10
Egyéb
❤️ 1
👁️ 11
Az óra pontban délutánt ütött, de a város nem lassított. A fém és az üveg szüntelen lüktetése beszűrődött az ablakon, egyfajta gépies fehér zajként telepedve a szobára. Adél az asztalánál ült, és érezte, ahogy a külvilág káosza – a határidők, a megválaszolatlan üzenetek és a távoli szirénák – lassan elkezdi felőrölni a figyelmét.
Ekkor döntött. Nem menekült el, csak megállt.
Vett egy mély lélegzetet, és alkalmazni kezdte azt a belső rendet, amit már annyiszor gyakorolt. Először a Szakrális Védelmi Rituálé lépéseit idézte fel: képzeletben egy tiszta, áttetsző burkot vont maga köré. Ez a fal nem elszigetelte, hanem megszűrte a világot. A zajok kint maradtak, csak a saját szívverésének ritmusa és a lélegzete maradt bent vele. Ebben a védett térben a külvilág sürgetése súlytalanná…
Tovább olvasom…