Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 17:06
Mesés próza
❤️ 0
👁️ 11
Húsvét volt, reggel volt. Apró szempár csillogva,
az ablakon kinézve figyelte, elhozza-e a nyuszi, amit szeretne.
A kislány csak várt és figyelt, de a nyuszi elment.
A kislány nézett kifelé az ablakon.
Megint nem lesz ajándék a mai napon vajon?
Hajnali köd takarta az erdőt,
szeme előtt semmi nem volt, csak csillogva figyelte,
keresi-e a szeme a nyuszit.
– Kislányom, ma Húsvét van. Gyere le, reggelizünk.
Van tojás, minden, amit szeretsz, siess, szép nap ez a mai.
– De a nyuszit nem látom… hazugság. Nincs is Húsvét, Anyu.
– Van Húsvét, fiacskám, csak a szemed nem látja talán.
Doboz vár a sarokban… tojás van benne, talán?
– Mozog, Anyukám… nem nyitom ki, hagyjál.
– Gyere csak ide, itt van valaki, aki téged vár.
Mostantól a mosolyod világít, s nem leszel mérges soha…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 15:50
Karácsony
❤️ 0
👁️ 12
Hideg volt, este volt, sötét mindenhol, s csak egy lámpa ég.
Kicsi lábak alatt ropog a hó, egy kisfiú rőzsével a kezében siet haza.
– Ma biztosan kikapok… elmaradtam, sokáig dolgoztam. Világít a lámpa…
Esik a hó, de jó… karácsony van, a fa alatt már biztosan ajándék van.
Futott is már, ahogyan csak bírt, s az ajtóban anyukája várta mosolyogva.
– Eljön a Jézuska, ügyes voltál, meleget hoztál ma estére. Feküdj le, s takarózz be.
Álom jött a szemére, s csak figyelve egy hangot hallott:
– A krampusz vagyok! Nagyon rossz kisfiú voltál tavaly, ezért ajándékot nem kaptál!
Mély hang szólt, hangosan, nevetve, gúnyosan a fülébe, figyelmeztetve:
– Vigyázz! Mindig rossz voltál, de ma nagyon ráfaragtál. Idén sincs ajándék… csak egy.
Magammal viszlek a mély sötétségbe, hol velem…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 11. 28. 00:42
Érzelmes
❤️ 1
👁️ 15
A reggel szürkébe öltözött, a szél hidegen tépte a tájat, mégis vannak dolgok, amelyekhez semmilyen idő nem ér fel. A becsület ott lakik az emberben, él. Nem kell bizonygatni, nem kell magyarázni. A szív mélyén, onnan indul minden, onnan árad szét.
A hála apró jelzés – mégis mélyen meg tud érinteni. Egy figyelmesség, egy valódi szó, ami nem dísz, ajándék. Az érzések könnyűek, abból a helyből törnek fel, ahol az ember igaz. Kimondani őket erőt ad. Néha egyetlen mondat is elég: köszönöm szépen. Nem az a lényeg, hogy szép legyen, hanem hogy igaz legyen. Érzem, amikor szívből jön, és azt is, amikor csak odadobják, mert „illik”, kötelességből.
Az idő nem kímél, de tanít. Fölemeli a fátylat azokról, akik csak játszották a szerepüket, és megmutatja azokat, akik mindig ott voltak. Nem könnyű…
Tovább olvasom…