„ajándék” – novellák címszó szerint

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 24. 07:16 Élet ❤️ 1 👁️ 26

1.
Néhány könnycsepp gördült le a kisfiú arcán. Talán az ijedtségtől vagy fájdalmától, mert az sem lehetett kicsi. A játszótéren fogócskát játszottak a gyerekek, Bálint megbotlott egy fűkupacban és a homloka nekiütődött a mászóka csövének. A koccanás lendületből történt, iszonyú fájdalmat érezhetett. A körülötte lévő szülők kárörvendően nézték. Minek szaladozik össze-vissza ez a tíz év körüli gyerek. Talán még idegesítette is őket a futkározás, mintha nem tudnák, hogy a gyerekeknek létszükséglete a mozgás, az örökös ficánkolás. Édesanyja Bálint kisöccsével a homokozóban játszott, csak a zokogásra lett figyelmes. Odarohant a fiához, és miután szemrevételezte a sérülést, magához ölelte őt, aki ekkor már a hasát is fájlalta. Összeszedték a homokozóban lévő játékokat és hazaindultak. A…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 04. 05. 07:20 Igaz történet ❤️ 3 👁️ 23

Szép napsütéses napra virradtunk. A nap bemosolygott az ablakon, megcirógatta arcomat.
Fogtam a kávémat, és kisétáltam. Már nagyon vártam a tavaszt, ilyenkor az udvaron ittam meg, pár perc boldogság és nyugalom, amit ad nekem a kávézás. Ma van húsvét, a gyermekek nagy örömére. Mosoly ült arcomra, amikor a kicsiknek néztem.
Tegnap puha fűből fészket készítettek, hogy a nyuszi oda tudja rakni az ajándékot.

Nyílik az ajtó, belépve a papi így szólt.

– képzeljétek, kivel találkoztam.

– kivel, papi? – kérdezte Édua és Ében.

– hát a nagyfülü nyuszival, aki egy nagy csomagot cipelt.

– Gyertek, nézzünk körbe az udvaron.

Gyorsan öltözködtek, futás az udvarra. A selymes puha fűben lépkedtem utánuk. Mindenhol virított a pipitér, a sárga gyermekláncfű és a györgyike lila virága…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2026. 01. 17. 17:15 Élet ❤️ 2 👁️ 22

Péntek délután volt, januári kemény nap.
A nő igyekezett, hogy indulhasson a Kék Golyó utcába a kezelésre. Budára.
Az arcát is bekrémezte, hogy a csípős hideg ne marja ki a bőrt. Az volt a szerencséje, hogy tudta használni a metrót, így az útja rövidebb időt vett igénybe. A Déliben kiérve a friss levegőre érezte annak hideg, metsző hatását. Szaporázta a lépteit, hogy időbe odaérjen a sugárkezelésre. Ott már a helységben finom meleg volt. Levetkőzött, és várta a sorát, hogy az ottani gép elvégezze a feladatát, s mehessen mihamarabb haza felé.

Sötétedett, meleg sál, sapka, kesztyű védte a hidegtől. Az aluljáróban mindig megállt egy antikvárium előtt. Szerette a könyveket. Élvezettel keresgélt, mindig talált valami érdekességet vagy kincset érő olvasnivalót a mások által kidobásra ítélt…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 26. 18:24 Fantasy ❤️ 0 👁️ 19

A szenteste elmúlt, az ajándékokat kinyitották a gyerekek, és eljött a karácsony este.
Ma karácsony este van, de nem tudok aludni – gondolkodott hangosan Izabell, és a testvére hallotta.
Elizabett ránézett a testvérére. – Mit akarsz, megkaptad az ajándékodat, mi kell még!
– Ikrek vagyunk, kaptunk ajándékot, mindig sokat akarsz, teneked semmi nem elég!
– Menj a francba, Izabell, elegem van.
– Eleged van, mi? – Nem kaptad meg az ajándékodat?! Elizabett mérgesen fordult a másik oldalára.
– Menj a francba, utállak! Izabell is a másik oldalára fordult. – Utálom a karácsonyt, és tégedet is.
Elizabett mosolygott, lassan visszafordult, és nézte a testvérét. – Még mindig azt hiszed, az a fontos, ki milyen ajándékot kap, mi?
Sötét van, este van, mit akarsz ezzel? – Szerinted mi az…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 19. 06:58 Romantikus ❤️ 2 👁️ 16

– Mi van akkor, ha a valóság nem csupán valóság, hanem egyfajta köztes dimenzió, mely gyakorlatilag az idő és a tér között félúton helyezkedik el? – tette fel a kérdést már sokadszor leginkább csak önmagának Szilárd, aki a negyvenedik születésnapja után kicsit cinikusan, kicsit megcsömörlötten arra az egyszerű, józan paraszti következtetésre jutott magában, hogy a közösségi média az a virtuális tér, ahol a celebek, közszereplők és általánosságban a jó nép is bármikor bárkit, bárhogyan totálisan átver.
És azok a szemétkedő, gonoszkodó, csúfolódó kommentek, amik vagy százával árasztották el egy-egy irodalmiaskodó posztját, az szinte már nem is a tartós aljasság, pofátlanság legtetejét súrolták, de nagyon úgy festettek, mintha a személye elleni személyes inkvizíció és keresztre feszítésnek…

Írta: Clara Dar 📅 2026. 02. 28. 13:40 Mesés próza ❤️ 3 👁️ 16

Alig vártam már az őszi szünetet. Két dolog miatt: először is nem kellett egy hétig iskolába menni, és a legjobb, hogy anyáék szabadságon lesznek. A nagyiékkal együtt elutaztunk Csongrádra a Tisza partjára. Volt ott egy régi kis halásztanyája a nagypapa gyerekkori barátjának, szívesen láttak bennünket.
Izgatottan készülődtünk, most Hópihét sem felejtettük el, neki is külön csomagoltuk a kedvenc dolgait, hogy otthon érezze magát. Az előzőkből tanulva, most mindenre alaposan odafigyeltünk. Rendbe is ment minden. Három óra autózás után megérkeztünk végre! Hópihe a tőle megszokott módon teljes nyugalomban aludt az úton. Hatalmasat ásított, miákolt egyet, mikor kiszálltunk a kocsiból. A halásztanya egy kis bekerített telken állt. Közelebb, távolabb ugyanolyan kis horgászkalyibák voltak végig…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 28. 00:42 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 15

A reggel szürkébe öltözött, a szél hidegen tépte a tájat, mégis vannak dolgok, amelyekhez semmilyen idő nem ér fel. A becsület ott lakik az emberben, él. Nem kell bizonygatni, nem kell magyarázni. A szív mélyén, onnan indul minden, onnan árad szét.
A hála apró jelzés – mégis mélyen meg tud érinteni. Egy figyelmesség, egy valódi szó, ami nem dísz, ajándék. Az érzések könnyűek, abból a helyből törnek fel, ahol az ember igaz. Kimondani őket erőt ad. Néha egyetlen mondat is elég: köszönöm szépen. Nem az a lényeg, hogy szép legyen, hanem hogy igaz legyen. Érzem, amikor szívből jön, és azt is, amikor csak odadobják, mert „illik”, kötelességből.
Az idő nem kímél, de tanít. Fölemeli a fátylat azokról, akik csak játszották a szerepüket, és megmutatja azokat, akik mindig ott voltak. Nem könnyű…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 03. 10. 12:18 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 15

A Varga családnak volt egy kis madárkalitkája. Sohasem tartottak benne állatkát, sajnálták volna megfosztani a szabadságától. Mikor melyik polcon állt, de mindig üresen. Nórikának, a lánykának is tetszett, de jött édesanyja születésnapja, szerette volna meglepni valamivel. Pénze azonban nem volt. Így elvitte az ószereshez eladni. Majd elszaladt az áruházba s megvette az árából azt a szép teáskannát, amit anyja már rég nézegetett, de semmiképp nem szánt rá annyi összeget. A kislány szépen becsomagoltatta, boldogan szaladt vele haza. Édesanyja ámulva nézte a kedves ajándékot, alig jutott szóhoz. El se tudta képzelni, hogy valósulhatott meg. Délután a család vidáman együtt teázott a teraszon.