Volt egyszer egy madár, amely nem félt a tűztől. Nem azért, mert erős volt. Nem azért, mert nem érzett fájdalmat. Hanem mert tudta, hogy a lángok nem valaminek a végét jelentik, hanem a kezdetét. A főnix nem úgy születik, mint más. Az ő élete nem egyenes vonal, hanem kör. Egy örök visszatérés önmagához. Egy történet, amely újra és újra hamuvá válik, hogy aztán újra életre keljen. Volt idő, amikor szárnyai fáradtak voltak. Amikor az ég túl messzinek tűnt, és a világ súlya túl nehéznek. Amikor minden egyes szárnycsapás küzdelem volt, és minden emelkedés mögött ott lapult a zuhanás lehetősége, és egyszer… eljött a pillanat. A főnix nem menekült. Nem keresett menedéket. Nem tagadta a vég közeledtét. Inkább csendben fészket rakott, nem ágakból, hanem mindabból, ami volt: emlékekből…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A legtöbb lány a kilencvenes évek közepén valósággal ki volt éhezve a romantikára, ám miután saját szüleik erre – úgy tűnt –, nem tanították meg a gyengébbik nem jeles képviselőit a legtöbb lány úgy volt vele, hogy a legfontosabb a szexuális dolgok megélése, és utána egészen nyugodtan ráérhetnek még bőven a szeretet, és a szerelem, és a vágyak megélésével. Azonban akadt egy-kettő, akik korukat meghaladva már azért sokkalta felvilágosultabban álltak bizonyos dolgokhoz, és valósággal dagadó büszkeséggel vallották meg, hogy ők bizony igenis randizni fognak, és ha majd szépen összejöttek párjukkal, és minden stimmel csupán csak azt követően jöhet a házasság, és persze a családalapítás. Volt egy rút kiskacsa lány, akinek szódásszifonalakú szemüvege volt, melynek egyik lencséjét egy ragadós…Tovább olvasom…
Hét óra múlt nyolc perccel. A reggel sötétebb volt, mint szokott, mintha az ég is tétovázna. A szobában a csend ült, és valami furcsa, nyomasztó érzés fogott el. Mára egyetlen feladatom volt: elültetni a virágaimat. Hófehér pulóverben és fekete munkanadrágban léptem ki a kertbe, ahol a föld még hűvös volt, de a tavasz első napsugarai már finoman simogatták az ágakat. Ástam, ültettem, újra és újra. A hideg föld átszivárgott a tenyeremen, és valami meglepő érzés kapott el, mintha nemcsak virágokat ültetnék, hanem emlékeket és valami régi részemet. A kertben piros és fehér virágok sorakoztak, de a legelőkelőbb helyen állt egy sötét színű virág. Különlegesnek éreztem. Mintha nem a földből, hanem magamból nőtt volna. Három szín tündökölt a kertben. Összekent pulóverrel léptem vissza a…Tovább olvasom…
Maszkot választottam, nem arcot. Tollak csiklandozták a homlokom, a terem lélegzett, mint egy titok. Néztek rám, de nem engem láttak, hanem a bátorságot, amit kölcsönöztem. A zene engedélyt adott a közeledésre. Odaléptem ahhoz, akitől féltem nappal: saját magamhoz. A tükörben idegen mosolygott vissza, mégis ismerős. Hajnalban a maszk lehullt, és nem fájt. Megtartottam belőle a könnyedséget, hazavittem zsebben. Másnap is viseltem, láthatatlanul. A nevetések mögött megtanultam, hogy a játék komoly tanítás, és a szerep néha igazabb, mint az arc, amelyet reggelente megszokásból felveszünk. Ezért a bál bennem folytatódik minden tél után is csendesen, szívdobbanásnyi fényben, és titkos léptekkel, hazáig mindig.Tovább olvasom…
Az eső nem kérdez, csak mos. Lemossa a port a térdről, a sarat a tenyérről, a tegnap maradékát a szív környékéről. A férfi térdel, mert állni most túl nagy vállalás lenne. A virág még él a kezében, makacsul, mintha nem értené, hogy elkésett. Előtte a szív darabjai vörösen izzanak: nem vérzik, emlékezik. A távolodó alakok már nem néznek vissza, mert aki visszanéz, az még kötődik. A fájdalom nem zár le semmit – csak átalakít. Amit ma veszteségnek nevezünk, holnap talán egy új forma első vázlata lesz. Az ember nem túléli az elhagyást. Átírja magát benne.Tovább olvasom…
Jason odaköltözött a Mesterhez, és figyelt a szavaira. Megértette, hogy a pénzhez való viszonya szoros kapcsolatban áll a belső érzéseivel. Látta, hogy a múltja és a benne lévő hitrendszerek formálják a jelenét. – Tehát, Mester, ha a tudatosságom változik, akkor a helyzetem is változni fog? – kérdezte izgatottan. – Pontosan – válaszolta Rejnád Mester. – Ahogy egyre tudatosabbá válsz, az életed körülményei is átalakulnak. Az energia, ami körülvesz minket, egy tükör: tükrözi a belső világodat. Ha tudod, hogy minden energia és fény, akkor a külső világod is ehhez igazodik. Jason szívében új megértés született. Ahogy hallgatta a Mester tanításait, érezte, hogy nemcsak a szavak, hanem a mögöttes igazságok is mélyen rezonálnak benne. Az elmúlt évek küzdelmei, fájdalmai és veszteségei…Tovább olvasom…
Rejnád Mester még egy kis ideig a rózsáit gondozta, míg Jason hazafelé sétált, teljesen önmagába merülve. A Mester figyelte, ahogy Jason elhagyta az otthonát, és érezte, hogy a sok fájdalom felszínre tör benne. Mielőtt ezek az érzések eltűnnének és elengedésre kerülnének, meg kellett jelenniük, ami bizony nem kellemes. Így működik a tisztulás; hogy meddig tart, az mindenkinél változó. Ha valaki nagyon ragaszkodik a fájdalmához, és nem akarja elengedni, akkor hosszabb ideig tart. Jason is most ezeken ment keresztül. Megfogadta a Mester tanácsát, nagyokat lélegzett, és hagyta, hogy az érzések jöjjenek, majd távozzanak. Az elkövetkező hetekben Jason állapota fokozatosan rosszabbra fordult. Magas láza volt, gyakran hányt, és minden mozdulat kimerítő volt számára. Napokig feküdt az ágyban…Tovább olvasom…
Eszmi még alig volt több fényből született szelíd rezdülésnél, amikor Isten magához hívta, és kedvesen szólt hozzá: – Eszmi, egy feladatot bízok rád. Ültess egy fát. Nem akármilyet: egy Csillagfát. Olyan fát, amelyben minden fény egy-egy lélek reménye, tisztasága és ereje. Gondozd nap mint nap, szeretettel, ahogy csak egy angyal tud szeretni. Eszmi két kezébe fogta a piciny, fénylő magot, és a mennyei kert egyik hófehér tisztásán elültette. A mag csendesen fölfénylett, az angyal pedig minden reggel és este hozzá hajolt. Rásimította gondoskodását, énekelt neki, s a fa lassan növekedni kezdett. Évek múltak el, a csillagok száma pedig egyre nőtt az ágakon. Némelyik finoman pislákolt, másik ragyogva lobbant fel, de mindegyik Eszmi szeretetéből született. Ő sosem fáradt el; az angyali…Tovább olvasom…