„autó” – novellák címszó szerint

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 11. 26. 18:13 Élet ❤️ 0 👁️ 17

Éjfél felé járt az idő, amikor vége lett a filmnek. Lefekvéshez készülődtek, Juli már a fürdőben volt, Robi még távirányítóval váltogatta a csatornákat.
- Végzetem, tiéd a fürdő kedvesem - szólt férjének és indult a hálószoba felé. 
- Még kettő perc, és én is megyek.
Robi alig mondta ki a választ, amikor megszólalt a mobilja. 
- Vajon ki keres ilyen későn, mormogott magában, de amikor fia nevét látta a kijelzőn, remegő kézzel fogadta a hívását. Mi lehet ezzel a gyerekkel, hogy ilyenkor hív? Futott át a fején, de már a telefonon keresztül hallotta fia ijedt hangját.
- Apa, van egy kis probléma.
- Mi a baj fiam?
- A Balaton déli partján vagyok, két település között, defektet kaptam.
- Jól vagy fiam? Nagyobb baj nem történt?
- Nem vagyok jól, beleestem az árokba. Az autóval…

Írta: Láng Attila D. 📅 2025. 12. 20. 22:38 Élet ❤️ 0 👁️ 12

Mikor az ember több száz kilométert utazik a sztrádán, van ideje gondolkodni, főleg ha nem ő vezet, nincs, ami lekösse a figyelmét. Néha vált néhány mondatot útitársaival, de jobbára nem – órák hosszat nem lehet beszélgetni. Főleg nem a sztrádán. A Connect nagyon csendes autó, de nem akkor, amikor százharminccal vágtat a sztrádán. Ilyenkor kinyújtóztatja kövérkés testét, és mély hangú üvöltéssel rohan előre. Élvezi a rohanást, hogy megmutathatja, mit tud – én pedig ezt a hangot szeretem. Mert azt jelenti, hogy a sztrádán vagyunk, máshol nem megyünk ennyivel, én pedig imádom a sztrádát. Mert szeparálva vagyok a szembejövő forgalomtól. 

A sztráda külön világ. Végein hosszú felvezető szakaszok és kanyargós csomópontok különítik el a közönséges utaktól, a végeláthatatlan sztráda mentén…

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 22. 07:40 Élet ❤️ 1 👁️ 4

Egyik napon megmagyarázhatatlan kisebb hontalansági katasztrófa következett be Zemeknics nagyapáéknál. A legkisebb és egyben egyetlen, mindenkinek a „szeme fénye” unoka saját maga elhatározásából kinyilvánította a szűkebben vett családtagok előtt, hogy: Ő most már teljes körű polgára az adott társadalmi berendezkedésnek, és mint ilyen, világgá szándékozik menni, hogy ezáltal is jobban erősíthesse függetlenség utáni vágyát, és azt a bizonyos szabadság érzését, ami talán mindannyiunkból egy hangyányit hiányzik, és szükséges lenne, hogy helyünket megtaláljuk a valóban nagyobb világban.

Így a kis Zemeknics Péter – aki éppen akkor múlhatott olyan ötéves, tömzsi és pufók kezecskéivel szinte bármit sikeresen megfogott, és meg is ragadott, de úgy, hogy aztán el sem eresztette –, és aki…