16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Kerekes Borbála, április közepén vette észre magán a változást. Először a szagok zavarták, később émelygett és hányt. Egyik alkalommal, mikor a piacon vásárolt, vett fél kiló savanyú uborkát, és ott, helyben megette az egészet. Néhány héttel később, egy szombat hajnalon felkeltette párját. – Pityu! Ébredj! Úgy érzem, kisbabánk lesz – ragyogta. – Mi van? – dörzsölgette szemét kábán a jó kiállású, harmincas férfi. Eltelt néhány pillanat, míg felfogta, mit hallott. Az ágy szélére ült, háttal a nőnek. – Miért nem vigyáztál!? Kerekes Borbála boldogsága hirtelen elhervadt. Nézte Pityu széles hátát, és az elmúlt egy év járt az eszében. Visszatekintve eszébe jutott, hányszor alázta meg a férfi. Egy régebbi emlék, valamiért különösen fájt. Fodrásztól ment haza jó kedvűen, azt remélte…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy idő után már nem érdekelte. Talán nem is látta olyan sok értelmét annak, hogy ha kell, ha nem, nyíltan megalázzák bandavezérnek kikiáltott osztálytársai, leköpdösik a gonoszkodni vágyó serdülőlányok, akik egymás között valóságos divatshow-kat rendeztek csupán csak azért, mert tombolni akartak bennük a pubertás hormonok. Most itt volt megint. Pucér, meztelenre vetkőztetve, zsineggel megkötözve, akár egy szánalmas, hájas süldő malac a vágóhídon a szekrényben, ahová a ruhaneműt, kabátokat szokták a többiek felakasztani. Ehhez valahogy minden tanár szigorúan ragaszkodott. Már rég-rég kicsöngettek a szánalmas hetedik óráról, és elmúlt délután két óra is télen, amikor kicsit mindig fagyosabb az általános iskola merev szigorúságú, komor, rusztikus épülete, ahol még a szocializmus…Tovább olvasom…
Az osztály a csillagvizsgáló felé vette az irányt. Míg a legtöbben kíváncsi, izgatott érdeklődéssel várták, ácsingóztak arra, hogy végre igazinak látszó naprendszereket, csillagokat, miniatűr, vagy épp kozmikus galaxisokat, bolygók makettjeit láthassák, addig akadt egy kövér, dagadék srác, aki ezt az egész kirándulást valósággal úgy élte meg, akár egy nagyon fájdalmas, kibírhatatlan foghúzást. Ha az ember lenézett a hídról, ahol jobbára autók közlekedtek, és egy kisebb focipálya is helyet kapott, a csillagvizsgáló fényes, palotaszerű, kupolás épülete kisebb erdőség szélén helyezkedett el, mintha csak szándékosan akarna belesimulni a természet ormótlan rendjébe. November végi idő volt. Az a tipikusan „muszáj felöltözni, különben azonnal megfázol, és beteg leszel” időjárás. Lányok-fiúk…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A társasházi lakásnak viszonylag nagy pincehelyisége volt, ahol főként a lakók elhasznált, megunt vagy nagyon ócska, régies dolgaikat tárolták. Mikor mit. A legtöbb esetben a gyerekek kinőtt szánkói, síléctalpai, hólapátok sorakoztak itt katonás sorrendbe téve, ám az is előfordult, hogy egyenesen egy négytagú család állította be saját négy darab kerékpárjait, de még így is maradhatott bőven hely, csupán az adott tárgyak elhelyezkedési sorrendjét kellett egy kicsit megváltoztatni. A kamasz srác nem lehetett tízévesnél több. Bár a korát nehezen lehetett volna pontosan megsaccolni, mert pufók arcát leginkább valami benső koraérettség jellemezte, amit viszont csupán csak egyre kevesebben vettek észre. Arcán kék-zöld-lila, majd sötétbarnás monokli éktelenkedett, mint valami szégyenbélyeg…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Irodalomóra előtt rosszul lettem, a mosdóban voltam egész szünetben, de visszamentem órára. Tanóra közepén megint éreztem, hogy nem vagyok jól, ezért kikéretőztem. Sejtettem, hogy ez nem egyszerű gyomorrontás lesz, remegő kézzel elővettem a táskámból egy terhességi tesztet. Megcsináltam – nem kellett várni, rögtön mutatta a második csíkot. Percekig sokkoltan bámultam rá, az egyik osztálytársam törte meg a csendet: – Jól vagy? Maradjak itt? – A tanárnőt, kérlek. – nem tudtam mást kipréselni a torkomon. Elment, és pár perc múlva megjelent a tanárnő. Én kinyitottam a wc ajtót, és magamhoz szorítottam. – Mi a baj, Vivi? – Nem, ez nem lehet igaz, ez nem lehet, most nem, ilyen nincs. – mást nem tudtam mondani, aztán észhez tértem. – Jajj, nem is tudom, mi ütött belém, nem lett volna…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Miért létezik az, hogy az ember unos-untalan mindig vissza-visszatér gyermekkorának fájdalmas, tragikomikus színterére? Mintha álomban, látomásban lebegne látszólag színjózanon, miközben agya fogaskerekei és szemének retinái veszettül emlékképeket vetítenek elé! Éppen átvergődtem magamat Budaörsre – persze megint csak gyalog –, hiszen a jogsit saját felnőttes megfontolásomból nem raktam le, és azon a bizonyos vasúti alagúton, melynek olyan gusztustalan acélszürke betontömbök ágyazódtak bele a vasúti töltéseibe, alig ötszáz méternyire újra Kamaraerdőn vagyok, ráadásul abban az átkozott nyári tábor területén, mely egész gyerekkoromra mint valami könyörtelen, pokoli lecke rányomta a bélyegét. Szándékosan hétköznap jöttem kíváncsiságból errefelé, mert egyrészt utálom a tömegnyomort, mikor a…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Anyám azt mondta, apám hős. A falon lógott a kardja. Néha alatta aludtam, hogy közelebb legyek hozzá. Nyolcéves voltam. Az öcsém három. Ő még azt hitte, a háború egy hely, ahonnan ajándékkal jönnek haza az apák. Hamar egy ember sem lesz itthon. Aznap este megjött. Nem hozott ajándékot. Csizmája sáros volt. A szaga erős. Vörös ing volt rajta és fekete nadrág. Megölelt minket, de túl szorosan. Az öcsém sírni kezdett. Apám nevetett. Az első pohár után még mesélt. A második után hangosabb lett. A harmadik után felállt. Anyám nem szólt semmit, amikor meglökte. Csak a szék csúszott. Tányér csattant. Később már a falnak csapódott. Úgy láttam ez volt az utolsó. Az öcsém befogta a fülét. Én nem. Hallottam mindent. Reggel anyám szeme feketés-lilás volt. A kard a földön hevert. Apám…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Olyan furák az emberek. Azt hiszik, mindent tudnak a világról. Az igazság az, hogy minél többet ismeretet szerzünk, rádöbbenünk, milyen keveset is tudunk. A legnagyobb hiányosságunk, hogy nem vagyunk elfogadóak másokkal. Csak a mi igazunk az igaz, a másiké biztos, hogy nem az. Aztán ha ér valamilyen nagy csalódás, akkor fájdalmasan beismerjük, hogy mégsem nekünk volt igazunk. Már aki van annyira intelligens, hogy be tudja ismerni ezt. Utálom az állatkínzókat. Ez annak apropóján jutott az eszembe, hogy aki az állatot bántalmazni tudja, az embertársát is bármikor meg tudja sérteni, porig tudja alázni, de akár még az életét is el tudja venni. Az állatkínzók szerint az állatoknak nincs lelke, nem éreznek, nem értenek semmit a külvilágból. Aki így gondolkodik, nem nézett még kutya szemébe…Tovább olvasom…