Az egész úgy kezdődött, hogy a hajótörött-lelkű pasit meghívták egy buliba a haverokkal, ahol miután a bulinak vége lett, a legjobb gyerekkori cimborája néhány bulizós csajjal megbeszélte, hogy igenis – ha törik, ha szakad –, de akkor is be fogják csajoztatni a barátját. Annál is inkább, mert úgy érezte, tartozik gyerekkori ismerősének ennyivel, ha már sikerült az érettségije, és számos kalandot éltek át együtt, olyan volt számára, mintha a kissé kelekótya kisöccsét kellett volna pátyolgatnia. – …Szóval, drága hölgyeim! Akkor ki szeretne csatlakozni?! – fordult most a csajos társaság tagjaihoz, akik egytől egyig díjnyertes, dögös szupermodell bombázóknak látszottak, és bátran megnyerhették volna a legújabb szépségversenyeket is. A belváros egyik exkluzív, sikkes és egy átlagember…Tovább olvasom…
Mit tehetünk egy olyan világban, ahol a külsőségek többet számítanak, mint az, ami belül lakozik? Kívül mindenki tökéletes akar lenni, túlértékelt lett a külső, a giccs, minden annyira felszínes. Mit tehet egy egyszerű lány egy rendszer ellen, amely csak a divatos ruhákat és a tökéletes sminket tartja szem előtt? Vivien soha nem volt az a plázacica típus, nem tartotta fontosnak azt, hogy kövesse a legújabb divatot és a sminktrendeket. Szülei mindig tisztességre nevelték. Édesanyja minden adandó alkalommal azt hangsúlyozta neki: – Lányom, fő a szolidaritás, manapság minden fiatal nő annyira kihívóan öltözik, az én időmben a női testnek volt értéke. Kifinomult ízléssel öltöztünk, így senki nem bámult ránk úgy, mintha földönkívüliek lennénk. Miután kirepült a biztonságot nyújtó…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ez, amit most elmesélek, az Egyetemen kezdődött, a kétezres évek első felében, amikor mindannyian, de tényleg mindannyian, egytől-egyig arra voltunk kíváncsiak, hogy kik vagyunk, és hogy mit akarunk. Éppen kiléptünk az Egyetem épületéből az utcára, vagyis még nem léptünk ki, még bent kóvályogtunk az előcsarnokban, szenvedélyes beszélgetésekbe elegyedve, mely az avatatlanok szemében valóságos vitatkozással ért fel, amikor – éppen kiléptünk az utcára, azzal a megismételhetetlen könnyedséggel, azzal a ruganyos, lebegő tánclépéssel, ami a huszonévesek sajátja, egyébként nem is léptünk ki. Ezen az estén történt, hogy egy észrevétlen pillanatban mellénk lépett Cipi levakarhatatlanul, mint a lekvár, ránk tapadt. Úgy kezdett csorogni utánunk az utcán, mint a sűrűre főtt, ragacsos…Tovább olvasom…
Azon a télen sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli ősz szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos sapkát viselt, kezében jókora barna bőrtáska. Kopott, piszkos ködmönét nem bámulták meg, pedig már senki nem hordott ilyet. Megszokták, a környéken mindenki ismerte. Torzonborz szakállából alig látszottak ki világoskék szemei, zavarodottan, gyanakodva forgatta őket. Orrát pirosra csípte a hideg, szinte világított, mint egy autó hátsó lámpája. Egyszerre hógolyó érte a hátán. Az öregember meglepő fürgeséggel vágta magát hasra és fedezéket keresve kúszni kezdett. Körülötte, rajta egymás után puffantak a hógolyók. Arcán eszelős rémülettel, végül menedéket talált egy letakart, oldalkocsis motorkerékpár mögött. – Itt vannak! –…Tovább olvasom…
A Kőbánya-kispesti metróállomás valóságos csillogó-villogó ünnepi kavalkádba öltözött. Mintha egy hatalmas, örökkétartó ünnepséget akartak volna szervezni számára. Persze eltekintve attól a groteszk, nonszensz valóságtól, mely leginkább az elgórált szemetes- és chipszes zacskókban, az ingyen főtt ételért kígyózó sort álló hajléktalanokban mutatkozott meg. Angélát már csak egy hajszál választotta el az eredményesnek nevezhető érettségi vizsgahéttől, amikor is társadalmi munkát is kellett vállalnia, mert egy felsőbb vezető ezt kitalálta. A folyamatosan lázadó kamasz lánynak ez csöppet sem tetszett. Elvégre ha valaki érettségire készül nagy gőzerővel, akkor a legkevésbé sem fogja érdekelni a kötelezően előírt társadalmi, szociális munkavállalások száma, melyek persze kötelező érvénnyel…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Amikor először megérkezett az Egyesült Királyságba, az első, amit észrevett, hogy bár nyüzsgő hangyabolyként a tömegközlekedés és az autós forgalom is szó szerint egymás hegyén-hátán állt, afféle káosz-üzemmód uralkodott a legforgalmasabb utakon, mégis volt valami benső emberi összetartozás a vegyes etnikumú népcsoportok között. Mintha minden ember egy olyan széles kulturális-társadalmi, láthatatlan hálót képezett volna, ami önkéntelenül is az emberi boldogulást és az élhetőség reményét kínálta fel a nagy átlag számára. „Vajon miért nem tudják ezt nálunk is megcsinálni, már több mint harminchat éve?” – töprengett minél erősebben, de megoldásra egyelőre nem jutott. Egy hatalmas turbánt, hosszú szakállat viselő valaki azonnal ráförmedt, amint megpróbált biztonságosan átevickélni az…Tovább olvasom…
Jessica, Ohioban, Mansfieldben nőtt fel. Több generációs család lakott együtt egy szép nagy kastély szerű házban. Az idő múlásával, már csak az édesanyjával élt benne. Természetes volt számára, hogy a családjával is ott fog lakni. Az étkezőben állt egy óriási falióra, amit imádott. Kisgyermek korában, sokszor bújt el a gong alatti kis szekrényrészbe. Minden órában játszott egy bizonyos nagyon szép dallamot. Sajnos a nagymama halálát követően megállt, és senki sem tudta megjavítani, így néma maradt. A lány sokszor állt előtte és visszaidézte pár percre a csodás időket. A szomszédban lakott két fiú Gary és az öccse Charles, akivel osztálytársak voltak. Sokat játszottak együtt, majd szerelem szövődött közöttük. Mindenkinek egyértelmű volt, hogy ők ketten egy párt alkotnak. Gary-nek is…Tovább olvasom…
Az egész azért volt, mert a Prof egy öntelt disznó, akinek nem elég, hogy ő lett a második Einstein, Newton és Edison egy személyben néhány hónap alatt, de még Al Capone is ő akar lenni. Az életben föl nem köszöntöm még egyszer a Négyzetgyököt a szülinapján. Már megint november negyedikén kezdődött, átadtuk a csokrot, aztán a Prof elkapott a folyosón, és benyomott valami dumát a fejembe. Volt abban minden, molekuláris meg nukleáris, kristályszerkezet meg ionizáció, de lehet, hogy dórizáció, ezeket az ógörögöket mindig kevertem. Egy darabig hallgattam a bal fülemmel, a jobbon meg kieregettem a szavait. Ezt átlag háromszor egy héten szoktam csinálni, amikor éppen bejelenti a következő világraszóló találmányát. Azért amikor azt mondta, rendkívüli csapattanács, akkor fölfigyeltem, mert…Tovább olvasom…