„bátorság” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 18. 06:18 Kaland ❤️ 2 👁️ 14

Négyen voltak, akárcsak a Tini ninja teknőcök. Egyikük közülük, akinek Michelangelo teknőc volt az egyik kedvence, de tulajdonképp mindegyik teknőccel valósággal mély, szinte emberközeli barátságot ápolt, kitalálta, hogy suli után menjenek el a Budaörshöz közeli erdős részhez, mert ott vannak gusztustalan és bűzös csatornák, és olyan alagutak is, ahol könnyű szerrel elélhetnek a teknőcök is.

– Na, fiúk? Ki van benne?! Rajta! – kérdezgette egy nap szinte minden iskolai nagyszünetben kétkedő és jócskán hezitáló osztálytársaitól a srác.

– Jaj, hagyj már békén a hülyeségeiddel, Roli! Hány éves is vagy, öt?! Szánalmas és nevetséges, hogy még mindig képes vagy hinni egy ilyen ostoba képregénynek. – válaszolta az egyik kisnövésű, de annál bikaerősebb fiú, Gyurka.

– Álljunk meg egy…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 16. 15:30 Kortárs ❤️ 0 👁️ 17

Mit tehetünk egy olyan világban, ahol a külsőségek többet számítanak, mint az, ami belül lakozik? Kívül mindenki tökéletes akar lenni, túlértékelt lett a külső, a giccs, minden annyira felszínes. Mit tehet egy egyszerű lány egy rendszer ellen, amely csak a divatos ruhákat és a tökéletes sminket tartja szem előtt?

Vivien soha nem volt az a plázacica típus, nem tartotta fontosnak azt, hogy kövesse a legújabb divatot és a sminktrendeket.
Szülei mindig tisztességre nevelték. Édesanyja minden adandó alkalommal azt hangsúlyozta neki:
– Lányom, fő a szolidaritás, manapság minden fiatal nő annyira kihívóan öltözik, az én időmben a női testnek volt értéke. Kifinomult ízléssel öltöztünk, így senki nem bámult ránk úgy, mintha földönkívüliek lennénk.

Miután kirepült a biztonságot nyújtó…

Írta: Kendi 📅 2026. 01. 02. 22:34 Sorsfordító ❤️ 2 👁️ 21

A terem csendje vastagabb volt, mint a levegő. A sakkóra kattant, figyelmeztetve, hogy a gondolkodás is fogyó idő. Már tíz perce néztem a táblát. A gyalog biztonságot ígért, a huszár kockázatot. Eszembe jutott minden halogatott döntésem, minden elszalasztott lehetőségem. Tudtam, hogy bármit lépek, veszíthetek. De ha nem lépek, biztosan.

Megfogtam a huszárt. Előreléptem vele. Az ellenfél felnézett. Mosolygott. A játszma elkezdődött, és én végre éltem.

Abban a pillanatban megértettem, hogy a bátorság nem a győzelemről szól, hanem arról, hogy vállaljuk a következményeket, és továbbmegyünk akkor is, amikor félünk, csendben, türelemmel, időt nyerve, mégis döntve, önmagunkért mindig, és a jövőért, felelősen.

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 17. 20:36 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 19

A kazettás magnó ott állt a polc szélén, kissé megfakult műanyag burkolattal, mintha a múlt porát is magán hordozná. Őrizte az időt, rajta minden karcolás egy-egy régi történetet mesélt. Már régen ki kellett volna selejtezni, de még nem tudtam rászánni magam. Benne volt egy kazetta. Amikor kíváncsian lenyomtam a lejátszó gombját, nagyot kattanva indult el a szalag, és a hangszóróból először csak halk sercegés hallatszott, majd bizonytalan zörej szivárgott ki.

A magnó zúgása, a szalag apró ingadozásai, a kissé torz hangzás együtt olyan volt számomra, mint egy időkapu. A kezemmel elkezdtem ütögetni a magnót, úgy vágytam arra, hogy szólaljon meg, hogy nyíljon meg előttem az a kapu. Kis idő múlva felcsendült a dallam, ugyanaz a régi szám, amelyre egykor táncoltam a gimnázium félhomályos…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 17. 20:31 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 15

A fiók mélyén porosodó ajándék olyan, mint egy halk sóhaj, amelyet évek óta senki sem hallott. Ahogy kezedbe veszed, érzed rajta a múlt tapadását: azt a pillanatot, amikor még friss volt a szalag, amikor még hittél benne, hogy lesz alkalom, lesz idő, lesz találkozás. Néha az élet úgy sodor tovább bennünket, hogy a legfontosabb mondatok félúton maradnak bennünk. Egy ajándék pedig képes magába zárni mindazt, amit nem mertünk kimondani: a reményt, hogy valaki örül majd nekünk, a hiányt, amikor már nincs kinek odaadni, a bátorságot, amit nem találtunk meg időben, vagy épp a megbánást, ami csendesen visszajár.

Ha elképzelem ezt a régi csomagot, bennem így szólal meg a története:

A fiók mélyén őrzöm még mindig. Néha, amikor keresek valamit, véletlenül meglátom, és hirtelen nagyot sóhajtva…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 16. 09:34 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 15

A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó Nap kíméletlenül elbánt velük.

Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölelő kerítés felé.

Elsőként Pihe, egy fehér, tömött bundájú, kisebb szürke foltokkal tarkított kismacska dugta át a fejét az egyik kerítésoszlop melletti résen. Egy pillanatra összeszűkült szemmel felmérte a terepet, majd átpréselte magát a lyukon.

Őt követte testvére, Zorro, akinek koromfekete bundáján csak elvétve találni fehér foltot. Arcán mókás fekete álarcot viselt, mely kiemelte sárgán villogó szemét.

Harmadikként a falkához tartozó, hasonló korú kölyök, Dobby csusszant át a kerítésen. Színe hasonló volt Pihéjéhez, azonban az ő…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:46 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 13

Azon a hűvös hajnalon pici rókagyerekek futottak szabadon.
– Apu, menj – nézett rá a rókaanyuka, szépséges arcán virágzó mosollyal.

Az apuka csak állt, gyermekeit figyelve, aztán párja szemének csillogását nézve gondolkodott: mit tegyek vajon most? Ott van az a ház, sok kutya, véreb vigyáz. Átsuhanok, árnyék vagyok, nem láttok meg sohasem, csak szemem villog, az arcom nem látjátok soha. Nagy kerítés, nem nagy eresztés, érzem a szagokat, s kikerülöm azokat.

Kell valami a gyerekeknek. Lassan, halkan, prédámat keresve meglátom, mit akarok. Megvagy – viszlek haza a gyerekeknek.

Hatalmas dörrenés rázza meg az eget – mi volt ez? Semmit sem érzek, de megyek, haza viszlek.

Itt az odú, itt az étel. Egyetek, gyerekek, csillog a szemetek, Apu itt van, mindig segít nektek. A szem…