„búcsú” – novellák címszó szerint

Írta: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi 💠 📅 2026. 04. 09. 11:33 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 1 👁️ 9

A késő őszi reggel a tó fölött olyan köd ült, mintha a világ nem akarta volna elengedni az éjszaki álmát, s ezért inkább beleburkolózott egy misztikumos fátyolba. A nádcsomók és a parti, már sárguló fű deressége fehér szálakkal rajzolódtak ki a szürkeségben. A távoli erdő úgy állt a homályban, mint egy rejtélyes, felfedezésre váró sziget.
Bálint, mint mindig, most is korán kelt. Szerette a hajnalokat, mert ennek az éjt váltó időszaknak volt egy különös csendje, amelyet az ember a nappalban hiába keresne. A férfi megállt az ajtóban, s hosszasan nézte a dérrel csipkézett tájat. Mélyet lélegzett. A hideg, friss levegőnek különleges, nyugodt illata volt. Bálint gyerekkorától kezdve szerette ezt a sajátságos, föld- és vízszagú illatot.
– Jó reggelt! – köszönt halkan, bár jól tudta, hogy…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 03. 15. 12:49 Élet ❤️ 2 👁️ 21

Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra.
Hosszú, vékony ujjaival körbetekerte a takarót elcsigázott, csupa csont testén, és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, befelé nézett. Bevillantak élete legfontosabb eseményei, közben csakis a gyermekei hiánya fájt neki a legjobban, pedig minden porcikája feladta már a létet.
A boldog gyermekkor után fiait kíváncsiságuk az országhatáron túlra vitte. Néhány érdekes tapasztalat után a munkájuk is odakötötte őket. Gyakran beszélgettek ugyan telefonon, de egyre kevesebbet találkoztak. Eleinte a nyári szabadságukat is egy harmadik országban töltötték. Néhányat…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 03. 05. 21:01 Sorsfordító ❤️ 3 👁️ 79

Linda ott állt a híd túloldalán. Rám várt. Megbeszéltük, hogy pontban délben indulunk, hátrahagyunk mindent és mindenkit.
De hezitálok, félek elindulni erre az útra. Választanom kell életem szerelme és az élet között, amit Petrával felépítettem, de nem vagyok benne boldog. Csak ott a közös gyerek, őt nem akarom hátrahagyni. Ráadásul Petra fenyeget, hogy kiforgat minden vagyonomból.
Gyáva vagyok, tudom, nem tudtam egyikőjükhöz sem őszinte lenni. Kaptam egy ultimátumot: ha szakítok Lindával, akkor mindent helyrehozhatunk, és új életet kezdhetek a feleségemmel és a lányommal.
Milyen apa volnék én, ha nem így döntenék? De szeretem Lindát, ő rángatott ki a gödörből, ő mutatta meg, hogy a sűrű gomolyfelhők között is átsüt a napfény.
Látom őt, ahogy rám vár, az óráját nézegeti. Lassan…

Írta: Fodor Kiss Júlia 📅 2026. 03. 02. 08:48 Romantikus ❤️ 1 👁️ 11

A pár csendben ült egy padon a fák árnyékában. A tavaszi napfény bekukkantott a gesztenyefa levelei között, és ott játszott a lány fényesen csillogó barna haján. A fa virágai, mint hófehér gyertyák, sűrűn törtek elő a zöld levelek közül. Már délutánra járt az idő. A férfi átfogta a lány vállát, aki minden idegszálával érezte az érintést. Mindig így járt, ha a férfi átölelte. Igyekezett, hogy ne látszódjon az arcán semmi. Hallotta a saját szívverését. Legszívesebben azt mondta volna: kérlek, ne engedj el.
– Elmész, Tücsök? – kérdezte a férfi, és kételkedés húzódott meg a mosolya mögött.
– Elmegyek.
A férfi hallgatott. Észrevett egy kunkorodó tincset a lány tarkóján, nézte egy darabig. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megcsókolja a lányt, de mégsem tette.
– Azért megkeresel majd? –…

Írta: A.K. András. 📅 2026. 02. 24. 21:42 Dráma ❤️ 1 👁️ 20

Az Úristen a kutyákat jókedvében teremthette. S mikor lemennek a földre az emberek közé, előtte Szentpéter begyűjti szárnyaikat. No, nem végleg! Csak míg odalent vannak. Nem járja az, hogy láthassa mindenki angyali mivoltukat. Azt ki kell érdemelni. Egy kutya maga választja ki gazdáját. Néha több személyt is egyszerre. Nem is olyan ritkán, mint hinnéd, egy egész családot örökbefogadó égi tüneményként ragyog odalent a földön akár csak egy sziporkázó fényeibe öltözött üstökös, tündöklő sugaraival beragyogva életeket. S mint ahogyan maga választotta ki, kivel és hol élje le földi létezését, úgy maga választja ki azt is, kivel ossza meg halálát. Mi, abban a szerencsében részesülhettünk, hogy Néró minket választott. A mi családunk tagjává vált, akit a mai napon el kellett engednünk, hogy…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 16. 18:05 Élet ❤️ 2 👁️ 27

Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek. Talán egy kicsit sápadtabbnak tűnsz, de ez természetes ebben a helyzetben. Mindig így néztél ki ifjúkorod óta. Hosszú évek óta nem láttalak, most meg itt sírok fölötted fekete ruhában. Te meg, mint egy vőlegény kimosakodva, fehér ingben, öltönyben lehunyt szemmel alszol. Pedig az öltöny nem volt a kedvenc ruhadarabod.

Amire először emlékszem rólad, az a szemedben bujkáló cinkos mosolyod volt. Gyermekként talán még szerelmes is voltam beléd. Csak az tartott vissza, hogy be is valljam neked, hogy rokoni szálak fűztek hozzád. Méghozzá elég közeli, a nagybácsikám voltál. Apám…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 15. 06:47 Élet ❤️ 2 👁️ 9

A férfi felesége halálát követően egyre magányosabban élt. Ezt persze nem lehet úgy magyarázni, hogy túlzottan is bezárkózott volna, sokkal inkább megválogatta az ismerőseit, hiszen barátai közül többen külföldre költöztek, mondván, az a fajta életvitel, melyet itt nem tudtak megvalósítani, maguknak külföldön valóságosan is megvalósíthatónak, és reálisnak látszott. Rengeteget töprengett, és még később is visszatérő téma volt a férfi életében az örök kérdés: vajon mi lett volna jobb megoldás? Elhagyni a nehezen megszerzett, később felépített otthont, hogy aztán a biztos bizonytalannal kelljen naponta megbirkózni, aztán egy-két éven belül talán külföldön is fel lehetett volna építeni egy valamivel elfogadhatóbb anyagi egzisztenciát. Ki tudja az ilyesmit összefüggéseiben áttekinteni? És…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 13. 16:49 Sorsfordító ❤️ 2 👁️ 32

Nóra kilépett a kapun, amit előzőleg jó hangosan bevágott miközben egy rézfán fütyülős káromkodás hagyta el a száját. Arra gondolt, hogy hová tette az eszét, amikor először belépett ide. Tudta magáról rég, hogy nem tartozik az uniformizált egyforma emberek társaságába, de hogy ennyire kilógna a sorból, azt maga sem gondolta volna. Annyira nem illett a csapatba, hogy akárhányszor is belépett a munkahelyére felémelyedett a gyomra a hányingertől. Pedig mennyire örült, amikor értesítették, hogy ő lett a kiválasztott és elnyerte az osztályos nővér állást. Azzal azonban nem számolt, hogy nem lesz elég az, hogy jól végezze a dolgát, de még meg kell felelnie a főnővérnek és az alatta lévő segédápolóknak is. Hamar rájött, hogy ez megvalósíthatatlan dolog számára. Mert ha a főnévérnek akar…