Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 24. 07:48
Romantikus
❤️ 1
👁️ 14
Szándékosan a pirkadó hajnal legelső sugaraival sétált ki kicsit magányosan, leszegett fejével a harmincas férfi.
Középkorú szülei még javában aludtak, bár kétségtelen, hogy a családtagok többsége – kivétel nélkül – mind koránkelőnek számított. Valahogy mindig is megnyugtatta a hullámzás. Mintha hableányok vagy szirének édes-bús, romantikus énekét hallgatná, és a csönd falain csupán csak a zene éteri dallamai hatolhatnának át.
A kis lélekvesztőnek tűnő komphajó éles, harsány kürtjelzést adott, amint befordult a hangulatos kis öbölbe, ami mellett a turisták rendszerint fürdeni szoktak.
A kikötőben veszteglő, most csupán ide-oda libegő kisebb halászcsónakok szinte mindig jobb kedvre derítették. Sokszor eltöprengett azon, hogy mi lett volna, ha mennyasszonya őt választja ahelyett a jóval…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 02. 06. 07:09
Élet
❤️ 1
👁️ 7
Már megint egy oltári nagy rohanós katyvasz. Előbb csak a reggeli tejeskávé fröccsent – persze csak –, merő véletlenségből az arcába, később pedig a baracklekvárral megtöltött tésztás táska, hiszen imádnivaló kislányának az volt a kedvence, és ugyebár egy jó reggelt jó reggelivel is szokás elindítani.
– Kicsim! Merre jöszmékelész már?! Ugye te sem szeretnél elkésni?! – érezhetőbben, kicsit idegesebben, frusztrálva tette fel ezt a lényeges kérdést, bár szégyellte magának bevallani, ha nem volna annyira lényeges a külső megjelenése munkahelyén, talán kevesebb idővel is egész nyugodtan beérné a nagyméretű fürdőszobában.
– Anyu! Nem találom a hátizsákomat! – panaszkodott a kislány, és lehetett hallani, hogy most valószínűleg az következik, hogy totál káosz fogadja majd, minek után a…
Tovább olvasom…
Írta:
Mozef Jemer
📅 2026. 01. 31. 10:57
Dráma
❤️ 2
👁️ 71
Párás homály uralta a kis külvárosi utcát. A napok óta forró aszfaltréteg napnyugta előtt kiadós zuhét kapott, de az nem sokat hűtött a levegőn. A hőmérők ugyan néhány fokkal kevesebbet mutattak, mint az előző éjszakákon, azonban az emberek ugyanúgy izzadtak és szenvedtek, mint addig. A nyitott ablakokon át beszivárgott a kinti fülledtség, így a legtöbben kényszeresen forgolódtak, törölgették magukat az ágyban.
A kis Charlie is azok között volt, akik még ébren voltak. Hiába járt az idő már hajnali 1 óra körül, nem bírt aludni. Az álmosság elkerülte, vadul kalapált a szíve.
Ritkán kiabált vele ennyire az apukája. Nem volt túl kedves ember, az elmúlt időszakban különösen nem, de ez most mindent felülmúlt.
Történt ugyanis, hogy a kis Charlie elmondta neki, mi érdekli mostanság leginkább…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 01. 21. 06:27
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 12
Egész álló nap szinte alig kaptam levegőt. Mintha csak úrrá lett volna lelkem titkosabb mélyén valami belső felismerése annak, hogy valami sorsdöntő fordulat készülődik kissé szánalmas, átlagos életemben. Elvégre – ha úgy vesszük – nem kis dolognak számított, hogy kis családunkban egyedül én lettem egyetemista, tehát tanult ember! Alig aludtam éjjel valamicskét. Mintha agyam zaklatott fogaskerekei mindig unos-untalan visszatértek volna abba az egy irányba, mely arra volt kíváncsi, hogy mit akarok az életemmel kezdeni?!
Anyámat egyszerre győzködtem, kérleltem, hogy csak jó apámmal ne kelljen a felvételi vizsgára menni, mert egyrészt apámnak megvoltak a maga sajátságos, groteszk, gyilkos tréfái, másrészt előszeretettel alázott meg a legtöbb ember előtt.
Tette mindezt álszerénységgel…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 01. 16. 03:45
Családi dráma
❤️ 1
👁️ 13
Az igazság sajnos az volt, hogy mint fiatal anyuka, gondoskodó feleség és ugyanakkor határozott, néhol jogosan is temperamentus, harmincas nő belefáradt a szülői értekezletek sehova sem vezető, szerteágazó útvesztőibe, melyeknek – a legtöbb szülővel egyetértésben – sok értelme nem volt.
Igyekezett jócskán megszaporázni lépteit, mert kedvenc bőrcsizmáját vette fel február első hete lévén, és az időjárás-előrejelzés egyébként is hószállingózást jósolt. Kisfia otthon maradt, mert gyenge immunrendszere lévén már megint elkapta a barátságtalan szamárköhögéssel és állandó orrfújással, gyulladt torokkal járó influenzát, és így semmi szín alatt nem mehetett az iskolába. Igaz, férje rengeteg mindenben igyekezett segíteni és támogatni őt, mégis valahogy a nyolcvanas évekhez képest, amikor…
Tovább olvasom…