„éjszaka” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 04. 02:50 Dráma ❤️ 1 👁️ 32

A patak partján fekete víz folyt azon az éjjelen.
A hold ezüstje meg-megremegett rajta, mint egy elfojtott vallomás.
A legény a paripáról leszállva térdelt a parton.
A kezében egy szál rózsa volt — fekete, akár a bűn.
Nem dísznek hozta. Üzenetnek.
A király halott volt, a herceg eltűnt a csatatéren,
s az ország porig égett.
És mindez egy asszony miatt történt —
a nő miatt, akit most a legény keresett.
Egykor ő volt a király kedvese.
Aztán a herceg szerelme.
Végül a nép átka.
Most csak egy menyecske volt a sok közül,
aki túlélte a birodalmat.
Amikor kilépett a házból, és meglátta a legényt, nem félt.
– Tudtam, hogy eljössz – mondta halkan.

– Nem a bosszúért jöttem – felelte a férfi. – Hanem az igazságért.
A nő lehajolt, megérintette a rózsát,
amelyet a vízbe dobtak.
A…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 11. 26. 18:13 Élet ❤️ 0 👁️ 17

Éjfél felé járt az idő, amikor vége lett a filmnek. Lefekvéshez készülődtek, Juli már a fürdőben volt, Robi még távirányítóval váltogatta a csatornákat.
- Végzetem, tiéd a fürdő kedvesem - szólt férjének és indult a hálószoba felé. 
- Még kettő perc, és én is megyek.
Robi alig mondta ki a választ, amikor megszólalt a mobilja. 
- Vajon ki keres ilyen későn, mormogott magában, de amikor fia nevét látta a kijelzőn, remegő kézzel fogadta a hívását. Mi lehet ezzel a gyerekkel, hogy ilyenkor hív? Futott át a fején, de már a telefonon keresztül hallotta fia ijedt hangját.
- Apa, van egy kis probléma.
- Mi a baj fiam?
- A Balaton déli partján vagyok, két település között, defektet kaptam.
- Jól vagy fiam? Nagyobb baj nem történt?
- Nem vagyok jól, beleestem az árokba. Az autóval…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:41 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 10

Hideg szél süvít odakint, fázom. – Hideg van.
– Anyu, hozzál még egy takarót! Meg a mesét is megígérted!

– Lányom, ma este ugyanolyan, mint a többi.
– Ma megint vasárnap van, Anyu. Tudod, hogy nem tudok aludni!

– Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kislány… és most takarózz be.
A neve az volt: Vasárnap.

– De miért, Anyu?

Vasárnap volt, este volt, esett, és a lány az ablakon kifelé nézett.

– De miért hívták Vasárnapnak, Anyu?

– Ha mindig belevágsz, nem tudom elmesélni.

Vasárnap volt, este volt, és a kislány most egyedül volt.
– Miért esik mindig vasárnap este? – kérdezte, tenyerét az ablakhoz érintve.

Jött egy zöld fény, csillogva szállt, majd gyorsan eltűnt.

– Mi volt ez?

Kopogott hangosan az eső. A fény visszajött, megint felragyogott, aztán…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:11 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Emeld fel a fejed.
– Nem merem… félek, lelkemet veszítem.

– Én vagyok. Nem látsz engem?
Selymes kezem az álladat érinti,
szemed tükrét csillogva figyeli.

– Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz.
A szívemet kés szúrja át,
hiába a szép fény, mely odaát világít.

– Én vagyok. Most már látsz.
Itt a kezem, segít – boldogságba repít.

A szívem már elszállt a széllel.
Tova… a lelkemet nem látja senki soha már.

A szó annyi csak: meg gyógyítalak.
Álmodban, éjszaka, homlokod fogva,
merengve, arcodat látva, gondolkodva,
szeretetet adva.

Adom neked a boldogságot.
Sohasem maradsz magadra.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:19 Szerelmes ❤️ 0 👁️ 11

Mély, sötét volt ez az éjszaka. Villámlás, mennydörgés közepette
fogtad a kezem, a kezed remegett.
Gondolataim a szemeid tükrében ragyogtak,
s a lelkem felemelted.

Valós ez az álom? Szorítod a kezem, vagy csak álmodom?
– Mit kérsz tőlem, szerelmem? Mindent megadok.

– Nézz az égre. A csillagok fényesen világítanak.
Bármit kérhetsz. Szorítsd a kezem, és nézz a szemembe.

Selymes érintésed, a kezed lelkemet is megnyugtatja.
– Nem elég… nem kapsz meg engem.
Kérésed lehetetlen.
Selymes kezed nem visz Ámorba engem.

– Ne engedd el a kezem. Mindent megadok, amit megtehetem.
Adok mindent… mindent, ami vagyok.
Érezd: nem csak férfi vagyok.
Szeretlek, és én is adok.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 01. 21. 23:07 Horror ❤️ 1 👁️ 19

Táncoltál már egy gyilkossal sápadt holdfénynél.

A hold fénye szétfolyt a tisztáson, mintha maga is bizonytalan volna abban, mit világít meg ezen az éjjelen. A levegő mozdulatlan állt, csak a fák lombjai suttogtak egymásnak régi titkokat. Ott álltam a fény peremén, és akkor értettem meg: táncolni készülök valakivel, akinek léptei mögött halál jár.

A sas magasan keringett felettünk. Szárnyai lassan vágták ketté az eget, tekintete éles volt, könyörtelen. Figyelt. Várt. A magasból minden tisztábbnak tűnt számára – az irány, az ösztön, az éhség.

A földön mozdult a préda. Lélegzett. Remélt.

A sas sebesen zuhant alá, szemeiben hideg csillogás égett. A pillanat, amikor a karma elérte célját, csendes maradt. Csak a hús tompa engedelmessége hallatszott, ahogy az éles csőr belé mélyedt…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:40 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 20

Válladra hajtottam a fejem, s így kémleltem az eget. Ma éjjelre csillaghullást ígértek. Vágytam meglátni a hirtelen felbukkanó fényeket, ahogy íveket rajzolnak a feketeségbe. Azt tartják, ilyenkor lehet kívánni, és beteljesül. Csendesen hallgattad, ahogy sorolom, amiket szeretnék. Te csak egyet mondtál: velem lenni. Elérzékenyültem. Átöleltelek, s csókkal pecsételtem meg a kívánságod. Békés boldogságban ültünk ott, egy pokrócba burkolózva. Bár meleg volt még mindig, de a szúnyogok hada ellen próbáltunk védekezni. A szemem sarkából láttam, ahogy az egyik csillag hosszú ívben hullik alá, s azonnal kívántam: téged és még rengeteg meghitt csillaghullást velem.
Tíz év elteltével itt ülök veled újra... boldogan.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 05. 20:55 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 15

A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála.
– Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ.

Ekkor léptek…