Írta:
Ynela Zíléna
📅 2025. 11. 23. 22:18
Lírikus
❤️ 2
👁️ 19
Mérhetetlenül hálás voltam, hogy ömlött az eső, amikor a tekintetünk egymásba botlott.
Így kevésbé tűnt fel, hogy azonnal könny szökött a szemembe.
Viharos volt minden köztünk – a kezdet, a vég,
mind a négy év. Elváláskor még a villám is belém csapott.
Esküdtem neki, hogy mindig szeretni fogom.
Én nem szegem meg az esküket.
Mindketten tudtuk, mire gondol a másik:
ha most egymás felé lépünk, felrúgjuk a nyugalmat.
De nem lépni lehetetlen.
Azt hiszem, az én életem nem akarja ismerni a szép időt.
Most, hogy egy pillanat múlva ideér a vihar, csak arra gondolok:
milyen jó, hogy megszülettem.
Tovább olvasom…