„elmélkedés” – novellák címszó szerint

Írta: Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods) 📅 2026. 01. 05. 11:21 Önismereti ❤️ 0 👁️ 21

Emlékszem arra az őszi, borongós napra, amikor nem volt kedvem semmit csinálni, amikor kicsit motiválatlan voltam, és úgy éreztem, hogy egy kicsit elfáradt a lelkem. Amikor a rohanó világ, a napi több száz vagy talán ezer impulzus, ami ért, azt hozta eredménynek, hogy visszavonuljak. Egy kicsi énidőt töltsek csendesen a gondolataimmal, és töltődjek. Sokszor kerestem a válaszokat a múltamban. Nagyon sokszor a múltban éltem. Ami bántott, vagy amin nem tudtam változtatni, azt eltemettem magamban. Betettem egy-egy kis mappába a szívem mélyén, rázártam egy pecsétet, és úgy voltam vele, feldolgozva, pipa. De amikor azon esős napon a magam kis belső templomába vonultam, rájöttem, hogy ezek a mappák, az emlékek, a negatív érzések csak gyűlnek és gyűlnek, és én viszem ezeket magammal. Fáradtnak…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 17. 20:21 Advent ❤️ 0 👁️ 9

A második adventi vasárnap reggele már nem volt olyan éles, mint az első. Magda nem ébredt fel a telefonja fényére, mert előző este kihúzta a töltőből, és gondosan az íróasztal fiókjába csúsztatta. Mégis, a megszokás vagy talán valami mélyebb szorongás egy röpke pillanatra felébresztette.
„Mi történhetett a világban, amíg aludtam?”
De azután eszébe jutott az előző hét felfedezése, amit a csend mögötti igazságnak hívott magában.

A kíváncsiság halk kattintásként még benne volt, de már nem uralta. Felült az ágyban, és észrevette, hogy valami más is változott. A lakás nem tűnt olyan némának és ridegnek, mint egy hete. Ugyanúgy csend volt, de már nem harapott, nem feszítette az idegeit. Inkább olyan volt, mint egy régi barát, akivel hosszú idő után újra találkozik az ember: még kicsit…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 06. 15:27 Advent ❤️ 0 👁️ 11

Advent első reggelén Magda arra ébredt, hogy a telefonja fényesen vibrál az éjjeliszekrényen. Üzenetek, értesítések, mintha a világ már kora hajnalban követelte volna tőle a figyelmet. Egész előző hetei, sőt hónapjai tele voltak zsúfoltsággal, rohanással, állandó villódzásokkal és különféle hangokat kiadó jelzésekkel. Amikor nagy álmosan ránézett telefonjára, valami különös ellenállás született meg benne. Ma nem akar része lenni a harsány világnak.  
     Kiment a konyhába, vizet forralt, és amikor leült a bögréje mellé, egy váratlan és szinte kényelmetlen csönd ereszkedett köré. Nem a megszokott, hiszen hogyan is lehetne megszokott, amikor szinte sosem volt teljes csöndben. Ha takarított, zenét hallgatott, ha főzött, podcasteket a youtube-ról, és volt úgy, hogy két filmet is nézett…

Írta: Kimmel Gábor 📅 2025. 11. 15. 18:17 Élet ❤️ 1 👁️ 26

A falunk szélén egy öreg tölgyfa áll.  Nagyon öreg, állítólag elmúlt száz éves. A minap arrafelé sétáltam  és a tövénél megállva gondolkodóba estem. 
Vajon mennyit tudna mesélni ez az öreg fa? Mi mindent látott már és mi mindent átvészelt az idők során? Hányszor juthatott már eszébe akárkinek, hogy például kivágja tüzelő gyanánt? 
Száz év hatalmas idő emberi léptékkel számolva. Sokan meg sem érjük ezt az időt, de még csak a közelébe sem enged minket a sors.
Megpróbáltam átölelni vastag törzsét, (amolyan tisztelet gyanánt) de akárhogy próbáltam, nem értem át. Itt, ebben a pillanatban tudatosult bennem az ember kicsinysége és már kabaréba illő jelentéktelensége. 
Hol vagyunk mi egy fához? Sehol. Amikor ezt a fát ültették, vagy esetlegesen kihajtott, még a nagyszüleim sem voltak ezen a…