Amikor az első gyerek elnevette magát a földön, nevetése ezer darabra tört, és ebből lettek a tündérek. Nyáron, a meleg esti éjszakákon fényesen repültek az erdőben, táncolva, zenélve a levegőben. Ám itt egy mécses világít ma este csak neked, álmodat sok tündér öleli meg. Elrepít az álomba, a tündérek világába. Szárnyalsz ma este, tündérekkel repülve szállsz a magasban, nevetve. Szárnyad kinő – te is tündér lettél? Hogyan történhetett? De az éjszaka már elérkezett. Álmodj szépet, kislányom, mert te magad vagy az álom. Aztán egy puszi… biztosan elalszik. Szeretlek.Tovább olvasom…
– Szóval ez egy medve történet. Lekapcsolom a villanyt. Egy igaz történet! A feleségemmel itt töltöttük a mézes heteinket. – Jó lehetett… ááá – nevetett Jack. – A bácsikám faházában voltunk, igen, pontosan. Éppen lefeküdni készültünk, amikor hallottunk egy szörnyű zajt a szemetes kuka felől. Én lementem, hogy utána nézzek. Kinéztem az ablakon, és ott… ott volt a bestia! Az erdő legszörnyűbb medvéje! – Hát persze… – nevetett a pici fiú. – Ez igaz! – szólt az anyuka. – Szóról szóra. – A medve nyolc láb magas volt! A fogai iszonyúan hegyesek! Még véresek voltak attól, akit megölt, mielőtt ide jött volna! Iszonyú volt! A mancsa dög nagy volt! Hatalmas! Fekete karmok – tűhegyesek! Mint Freddy Krueger! – Áááááá! – Még sokkal, sokkal rosszabb volt! És ez nem film volt, ez…Tovább olvasom…
A történet hidegben kezdődik, este, az erdőben, farkasok vonyítása közepette. Csillogó fény, mely mindig világít és a gyermekek álmán segít, ma este kihunyt, s aludni senki nem tudott. A sötét felhők eltakartak mindent, s a kislány szeme csak az eget figyelte, félve, merengve. – Anyu, nem tudok aludni… csak dörzsölöm a szemem, a felhőket nézem. – A jégkristály, kislányom… a hercegnő, a tündér őrzi utadat, védi álmodat, mint minden este. De ma este hiába kereste. – Nyitva van az ablak, hideg van, mindjárt becsukom. Hunyd be a szemed, aludj, kislányom, csak nyugodtan… a tündér eljön biztosan. – De hideg van… mindegy, anyu elment. Kiülök az ablakba, esernyővel talán látom a tündért… el vagyok keseredve. Bár csak tündér lennék én is! Repülnék a magasba, csillogó fényeket…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A második kocsi Alexander lassan sétált a kocsi közepéig, azután megállt. Körbenézett a maszk takarta arcát. – Hölgyeim és uraim, megismernek? – kiáltott hangosan Alexander. Hirtelen mindenki a kezét az arcára rakta. – Igen, én vagyok! – De mit akar? – kérdezte egy rémült nő az első sorban. – Pakolják be a pénzt! – Ezt úgysem ússza meg… tedd, amit mond, drágám! – Na végre valaki, aki gondolkozik! Vedd le a nyakláncot is! – Maszkos! Ismerlek! – kiáltott a nő mérgesen. – Hallgass már! – Ti gazdagok mindig el vagytok szállva! – hajolt a Maszkos lassan a nő arcához. – Mostantól másképpen lesz minden! Alexander csak forgatta az arcát maszkban jobbra-balra, azután a pisztolyt a férje szájába dugta. – Tudod mit? Nem rabolom ki ezt a rohadék vonatot, senkitől nem…Tovább olvasom…