Írta:
Buglyó Juliánna
📅 2026. 04. 16. 11:48
Mesés próza
❤️ 1
👁️ 8
A szörnyen szeleburdi Szélkisasszonynak nagyon bizsergett a teste. Számtalan alkalma akadt, hogy az emberek tevékenységét irigyelje. Mikor mérge nőtt, bő ruháját magára kapta, szállt a föld felett ide-oda. Csapkodott csúnyán, a kéz is remegett tőle.
– Milyen szél jár manapság erre? – kérdezgették a gyerekek már-már könnyezve.
– Nagyon hideg van, reszketek a viharban! Mit tegyek, hogy fel ne kapjon a légbe?
Ekkor érezte csak igazán, milyen gonosz tud lenni egy ilyen unatkozó hullám.
Megesett a szíve a fázó csöppségen. Levetette loboncos ruháját, egy zugban hosszan meghúzta magát. Csak akkor merészkedett elő, ha a mennybéli apja szólította, de mindenkor vigyázott az apró csemetékre.
Tovább olvasom…
Írta:
Fehérvári Johanna
📅 2026. 04. 06. 18:07
Sci-fi
❤️ 1
👁️ 23
A három fiatal még mindig egymással viccelődött, amikor odakintről egy erőteljes, nyugtalanító mennydörgés harsant fel. Jack azonnal kikapcsolta a kutatóintézetet mutató eszközt, Bart ijedtében majdnem leesett a székéről, Kelly pedig idegesen kibiztosította sugárpisztolyát.
– Nyugi, biztosan csak egy vihar! – jegyezte meg Jack.
– Látom, hidegen hagy, nem futottál még bele villámlidércbe? – kérdezte Kelly.
– Az meg mi a... – kezdte Jack.
Ekkor egy újabb dörgés tompa hangja hasított bele a kabin légterébe. Bart és Jack szinte egyszerre ugrottak fel, Kelly ijedtében majdnem elsütötte fegyverét. Jack feltépte a kabin ajtaját, és mindhárman kirohantak. Az eső vadul szakadt, a szürke eget kéken fénylő villámok tarkították. Hirtelen egy groteszk pózban görnyedő lényt pillantottak meg a…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 21. 07:01
Romantikus
❤️ 1
👁️ 12
Először meg sem hallotta, hogy bármifajta válság felmerült volna saját, tökéletesnek hitt házasságával, avagy párkapcsolatával kapcsolatosan. Na jó, talán ha hozzávesszük, hogy Balázs kütyümániásként előszeretettel túráztatta a legújabb okos plazmatévét a nappali kellős közepén, és majd agyonunatkozta magát, ha elmentek akár öt napra is egy csöndes, békés kis faluba az isten háta mögé a Mecsekbe.
Edina elsőként arra gondolt, hogy párja csak viccel vele; elvégre volt két gyönyörű, tüneményes gyerekük, akiket magánoktatásban részesítettek, és alapítványi sulikba járattak, és megengedhették maguknak a minden évben esedékes akár kétszer, háromszor is igénybe vehető családi nyaralást valahol a Maldív-szigetek, Bali, Thaiföld közt félúton. „De ez a mostani egy kicsit talán mégiscsak komolyabb…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 14. 06:30
Élet
❤️ 1
👁️ 11
Az írót néhány nappal karácsony után meglátogatta az egyik unokaöccse, mondván, legkisebb unokahúgait születésük óta egyszer sem láthatta, és mint ilyet, egy kicsit szívesen elbeszélgetnének vele a régi idők kedvéért, és persze, hogy ismét felmelegíthessék a régi közös emlékeket.
Az író fejében mindig visszatértek a halhatatlan Shakespeare-i sorok: „Mindenek fölött légy hű magadhoz!” – Mintha tudatosan kirekesztette volna szerves életéből az ún. vendégeket. Azokat az embereket, akiket – legalábbis – a legtöbb esetben az ember szívesen lát otthonában, hogy tartósnak becézett magánytudatát valahogy mérsékelje egy kicsit, még akkor is, ha tartósan nem tudja levetkőzni.
Aznap minden rendben ment, ám történt egy csavarás a személyes találkozóban. A gyerekeket kivitték korcsolyázni az egyik…
Tovább olvasom…
Írta:
Magdus Melinda
📅 2026. 02. 05. 09:57
Igaz történet
❤️ 0
👁️ 33
Csendesen csepergett az eső. Gyermekkorában ilyenkor szelíden egymásra hullott a dús fehér paplanból a kristályszemcsés hópihe. A természet megengedte, hogy a földi halandók gyönyörködjenek a hófedte tájban, ami ilyenkor, karácsony estéjén, nem lehűtötte, hanem felmelegítette az emberi szíveket.
Magányosan pokrócába csavargózva ült hideg szobájában Sára, nem volt kedve befűteni a kályhába. Ha most eltüzeli csekély összevágott tűzifáját, akkor holnap újra fázni fog. Törékeny, beteg testének nem volt már ereje fahasogatásra, a szomszéd meg csak ígérte, hogy összevágja a ház udvarán lerakott adományfát, de sohasem ért oda. Ő nem fázik, az igaz és nem érzi az asszony didergését, akit lassan már csak két házőrző kutyája tud felmelegíteni, ha melléje kuporodnak.
A fűtetlen szobában…
Tovább olvasom…
Írta:
Nica F. Starling
📅 2026. 02. 03. 16:32
Családi dráma
❤️ 1
👁️ 21
Tibi, hogy kímélje feleségét, eldöntötte, megcsillantja gyerekei előtt kiváló főzési tudását. Hallották már a gyerekek, hogy Apa nagyon jól főz, de Anya szeret főzni, így apa szomorúan adj át konyhában a helyét.
Szerencsére az éléskamra gondosan fel van töltve, Anya mindenre gondolt, hiszen ki tudja, mikor jöhetnek haza a család legkisebb tagjával a kórházból.
A kórházból jövet a legkisebbek meg is kérik apjukat, készítsen valami finomat.
– Apa, apa, csinálsz olyan piros levest, amit anya is szokott! – kérlelték ujjongva apjukat.
– Hát persze, lányok, ha van otthon minden, ez csak természetes!
– Apa, majd én segítek neked! – ajánlkozott a legnagyobb leány.
– Nem, köszi drágám, inkább menj és írd meg leckét, anya is biztosan annak örülne, ha jól menne minden ebben a pár napban is az…
Tovább olvasom…
Írta:
Poór Edit
📅 2026. 02. 03. 12:22
Romantikus
❤️ 0
👁️ 10
Amélia Floridában, Orlando városában lakik. Az egyetemen filozófiát tanít. Két gyermekével egyedül maradt, mert tizenhárom év után a férje talált egy nála jóval fiatalabb nőt. Mary hat éves, George tíz éves.
A válás nagyon megviselte mindhármukat. Az ex-férje Európába költözött végleg az új barátnőjével, így a gyermekeit sem látogatja. Teljesen megszakított minden kapcsolatot velük.
Kolleganője Nancy, aki egyben a barátnője is, közvetlen szomszédságukban lakik, így sokat segít Améliának. Olyanok, mintha testvérek lennének. Marynek ő a keresztanyja.
– Nancy, nem tudom mitévő legyek – kezdte a beszélgetést Amélia és könnyeit törölgette.
– Miben segíthetek?
– Nagyon sajnálom a gyerekeket. Sokat rontottak a tanulmányi eredményeiken, nem figyelnek, stresszesek. Nagyon nehéz velük…
Tovább olvasom…
Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 02. 02. 12:29
Élet
❤️ 4
👁️ 30
Kesznyéten átlagos kis falu az Alföld északi peremén. Nincsenek híres műemlékei, turisták nem látogatják, egyszer mégis a figyelem központjába került.
Balogh Mihály hajnalban ébredt. Nagyot nyújtózott, beletúrt ritkuló, fehér hajába. Megdörzsölte egyhetes borostáját, ami úgy hallatszott, mintha valaki súrolókefével sikált volna egy deszkát.
– Gyakrabban elő kellene venni a borotvát – gondolta. – De mióta az asszony itt hagyott, minek? Kinek?
Reggeli után feltette kalapját, ráakasztott két szatyrot a bicikli kormányára, s elindult. Idén már hetvenharmadszor látta a tavaszt. Egykor hatalmas gépeket tervezett, mára csak kis gyümölcsösével törődött. Lányai távol éltek, úgy gondozta, becézte a tíz gyümölcsfát, mint hajdan a gyerekeit. De ahogy kergették egymást az évek, mindjobban…
Tovább olvasom…