„gyerekek” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:01 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

Azon az éjszakán minden gyerek várta, hogy elindulhassanak maszkban mulatozni, játszani.
Sötét volt, fújta a sárga és piros leveleket a szél. A gyereksereg sikítozva szaladgált jobbra-balra, házról házra.
De ezen az éjszakán a három legrosszabb fiúnak más tervei voltak. A fiúk minden évben ijesztgettek mindenkit. De sokaknak elege volt ebből.

– Vegyétek le a maszkokat, fiúk! – szólt a főnök, Sebastian. Mindössze tízévesek voltak.
– Mire gondolsz? – kérdezte Jack.
– Menjünk el ahhoz az öregasszonyhoz. Tudjátok, ott lakik fent. Oda senki nem megy soha – mondta Sebastian.
John ezt válaszolta: – Sebastian, mit akarsz ezzel elérni?
– Nem tudom… Gyerünk, jó móka lesz! – nevetett.

Hárman indultak a sötétben felfelé, és lassan elérték a házat.
– Ég a mécses, látod? Valaki biztos van…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:23 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

– Hová futsz olyan gyorsan? Várj meg, John! – kiáltott futva a pici Jack. – Várj már, ne szaladj olyan gyorsan!

John hirtelen megállt az ajtó előtt.
– Ezt figyeld! –
– Mit? Naponta százszor megyünk itt el.
– De még soha nem mentünk be. Nézd a virágokat!

– Nem, John, én nem megyek be.
– Mi van, betojtál? Tudtam, mindig félős voltál.
– Ez nem azon múlik… én hallottam, hogy ott valami más van!
– Virágok vannak! Mitől félsz?! Haha… talán elvisz a mumus!
– Én akkor sem akarok bemenni.
– Te félős… megint mindig félsz! Majd én megmutatom neked.

– Semmi értelme, menjünk haza, éhes vagyok.
– Jack, te mindig éhes vagy! Pofa be, gyere!
– De nem tudjuk, ott mi van… soha nem ment be senki!
– Most bemegyek! – válaszolt John mérgesen.

Nyikorgott az ajtó, hideg, sötét volt, mikor a…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:31 Humor ❤️ 0 👁️ 9

– Szóval ez egy medve történet. Lekapcsolom a villanyt. Egy igaz történet! A feleségemmel itt töltöttük a mézes heteinket.

– Jó lehetett… ááá – nevetett Jack.

– A bácsikám faházában voltunk, igen, pontosan. Éppen lefeküdni készültünk, amikor hallottunk egy szörnyű zajt a szemetes kuka felől.
Én lementem, hogy utána nézzek. Kinéztem az ablakon, és ott… ott volt a bestia! Az erdő legszörnyűbb medvéje!

– Hát persze… – nevetett a pici fiú.

– Ez igaz! – szólt az anyuka. – Szóról szóra.

– A medve nyolc láb magas volt! A fogai iszonyúan hegyesek! Még véresek voltak attól, akit megölt, mielőtt ide jött volna!
Iszonyú volt! A mancsa dög nagy volt! Hatalmas! Fekete karmok – tűhegyesek! Mint Freddy Krueger!

– Áááááá!

– Még sokkal, sokkal rosszabb volt! És ez nem film volt, ez…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 30. 20:53 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 12

/József Attila után szabadon.../

Születtem 1956-ban, az év legszebb hónapjában.
Halálom napját még nem ismerem, de
már most megígérem, ha megtudom, megírom majd azonnal!

Hetven, mínusz egy leszek én.
Vallomás e költemény,
mellyel tartozom magamnak,
és azoknak, akik szerettek,
szeretnek, és talán még szeretni fognak.

Most, hogy haszontalan éltem vége
lassan itt van a nyomomban,
elérkezettnek látom az időt,
hogy életemet leltározzam,
és a tanulságot levonjam....

Először is kezdeném azzal, hogy ideje végre megköszönnöm jó anyámnak, hogy
tőle életet kaptam.
Amíg élt szegény feje, bevallom szomorúan, hogy eszembe se jutott,
hogy hálámat kimutassam.
Olyan természetesnek vettem...

Nem voltam túl jó gyermeke.
Pedig mindent megtettem volna érte.

Édesanyámtól…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 02. 12:29 Élet ❤️ 4 👁️ 30

Kesznyéten átlagos kis falu az Alföld északi peremén. Nincsenek híres műemlékei, turisták nem látogatják, egyszer mégis a figyelem központjába került.

Balogh Mihály hajnalban ébredt. Nagyot nyújtózott, beletúrt ritkuló, fehér hajába. Megdörzsölte egyhetes borostáját, ami úgy hallatszott, mintha valaki súrolókefével sikált volna egy deszkát.
– Gyakrabban elő kellene venni a borotvát – gondolta. – De mióta az asszony itt hagyott, minek? Kinek?
Reggeli után feltette kalapját, ráakasztott két szatyrot a bicikli kormányára, s elindult. Idén már hetvenharmadszor látta a tavaszt. Egykor hatalmas gépeket tervezett, mára csak kis gyümölcsösével törődött. Lányai távol éltek, úgy gondozta, becézte a tíz gyümölcsfát, mint hajdan a gyerekeit. De ahogy kergették egymást az évek, mindjobban…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 03. 12:22 Romantikus ❤️ 0 👁️ 10

Amélia Floridában, Orlando városában lakik. Az egyetemen filozófiát tanít.  Két gyermekével egyedül maradt, mert tizenhárom év után a férje talált egy nála jóval fiatalabb nőt. Mary hat éves, George tíz éves. 
	A válás nagyon megviselte mindhármukat. Az ex-férje Európába költözött végleg az új barátnőjével, így a gyermekeit sem látogatja. Teljesen megszakított minden kapcsolatot velük. 
Kolleganője Nancy, aki egyben a barátnője is, közvetlen szomszédságukban lakik, így sokat segít Améliának. Olyanok, mintha testvérek lennének. Marynek ő a keresztanyja.  
– Nancy, nem tudom mitévő legyek – kezdte a beszélgetést Amélia és könnyeit törölgette. 
– Miben segíthetek?
–  Nagyon sajnálom a gyerekeket. Sokat rontottak a tanulmányi eredményeiken, nem figyelnek, stresszesek. Nagyon nehéz velük…

Írta: Nica F. Starling 📅 2026. 02. 03. 16:32 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 21

Tibi, hogy kímélje feleségét, eldöntötte, megcsillantja gyerekei előtt kiváló főzési tudását. Hallották már a gyerekek, hogy Apa nagyon jól főz, de Anya szeret főzni, így apa szomorúan adj át konyhában a helyét.
Szerencsére az éléskamra gondosan fel van töltve, Anya mindenre gondolt, hiszen ki tudja, mikor jöhetnek haza a család legkisebb tagjával a kórházból.
A kórházból jövet a legkisebbek meg is kérik apjukat, készítsen valami finomat.
– Apa, apa, csinálsz olyan piros levest, amit anya is szokott! – kérlelték ujjongva apjukat.
– Hát persze, lányok, ha van otthon minden, ez csak természetes!
– Apa, majd én segítek neked! – ajánlkozott a legnagyobb leány.
– Nem, köszi drágám, inkább menj és írd meg leckét, anya is biztosan annak örülne, ha jól menne minden ebben a pár napban is az…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 05. 09:57 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 33

Csendesen csepergett az eső. Gyermekkorában ilyenkor szelíden egymásra hullott a dús fehér paplanból a kristályszemcsés hópihe. A természet megengedte, hogy a földi halandók gyönyörködjenek a hófedte tájban, ami ilyenkor, karácsony estéjén, nem lehűtötte, hanem felmelegítette az emberi szíveket.

Magányosan pokrócába csavargózva ült hideg szobájában Sára, nem volt kedve befűteni a kályhába. Ha most eltüzeli csekély összevágott tűzifáját, akkor holnap újra fázni fog. Törékeny, beteg testének nem volt már ereje fahasogatásra, a szomszéd meg csak ígérte, hogy összevágja a ház udvarán lerakott adományfát, de sohasem ért oda. Ő nem fázik, az igaz és nem érzi az asszony didergését, akit lassan már csak két házőrző kutyája tud felmelegíteni, ha melléje kuporodnak. 

A fűtetlen szobában…