„gyermek” – novellák címszó szerint

Írta: Emi - Shinykiui 📅 2025. 11. 15. 18:44 Élet ❤️ 0 👁️ 18

Lana épp iskolába készülődik. Édesanyja a konyhában sündörög, készíti a reggelit. -Lanám, mire is kell menned? Hány órára? 8? 9? – kérdezi izgatottan.-kilencre, azthiszem ....- idegességét édesanyja is észreveszi -Mit a baj? Izgulsz? Ne aggódj,minden rendben lesz. Lana szemébe könnyek szöktek, nagyon szerette másik iskoláját. De szülei válása miatt, sajnos elköltöztek. -Kerékpárodat megnézted? Jó állapotban van ugye? És a térkép! El ne tévedj nekem! –sorolja anyja. -Jajj anya, ne izgulj már ennyire, -legyint – sokszor mentünk arra, tudom már az utat. És a bicikli is jó. -Jól van, jól van. Lassan elkészül, és kitolja kapun a kerékpárt. Édesanyja figyeli őt, - vigyázz magadra! És szerezz új barátokat! – kiabálja utánna. De Lana már fel is ült a biciklire és tekeri. Lassan odaér a suli elé…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 19. 22:14 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 23

A hajnali köd lassan ráült a mezőre, a nap még csak sejlett a fák mögött. A régi, szürke fakerítés mellett egyetlen rózsatő állt — harmat gyöngyözött a levelein, a szirmai halványrózsaszínben ragyogtak.

Barna megállt előtte. Ugyanazon az úton lépett végig, amelyen tíz éve utoljára. A vállán a kopott katonakabát, a tekintetében az a súly, amit a háború felpakol az ember lelkére. Lehajolt, óvatosan leszakította a rózsa legszebb virágát.

— Hazaviszlek az én drága feleségemnek — mondta halkan.

A ház, amely előtt megállt, nem változott sokat. Csak a vakolat kopott meg, és a kapu nyikorgott egyet. Barna megtorpant. A szíve gyorsabban vert, mint bármely csatában. Kopogott.

Léptek közeledtek, majd kinyílt az ajtó. Melissza állt ott. A haja hosszabb lett, az arcvonásai érettebbek, de a…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2025. 11. 25. 18:32 Önismereti ❤️ 1 👁️ 16

Színes szárnyú pillangók képeztek kavalkádot a réten. Közelükben a méhek és szúnyogok zümmögése adta a mezei zenét. A virágok reménykedhettek ugyanúgy a megporzásban, mint Anna abban, hogy a tisztáson nyugodtan átgondolhatja az életét. Megoldásokat talál a gondjaira.
-Gyönyörűek ezek a vasvirágok, mintha lila tengerként hullámzana a mező – gondolta magában, - s lassan, óvakodva lépkedett tovább. Néha-néha felfigyelt egy - egy madárcsicsergésre, de főleg gondolataiba merülve haladt előre.
A távolban látott egy családot, kik épp ezt a helyet választották kikapcsolódásra. A kislányok boldogan futkostak a lepkék után, s mindnyájan együtt nevettek azon is, hogy nem érhették utol. 
A kacagó hang egyre közelebb került hozzá, tetszett neki. Ő is el-elmosolyogta már magát közben.
Meglepődött…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 01. 10:53 Egyéb ❤️ 0 👁️ 16

Karrier…
Ezt a szót dübörgi ma az élet, ill. az összes írott és létező médiafelület, folyamatosan azt hangoztatva,
hogy akkor leszel valaki, ha karriert építesz. Vagy a már meglévő karrieredet tovább fényezed, turbózod…
Légy VALAKI, akárki… csak mezei halandó az ne!

Az kevés, az semmi, az értéktelen.

Mindegy, hogy az élet mely területén vagy, mutass valamit!
Többet, mint a másik ember…

Légy LÁTHATÓ bármely felületen!
Még az sem fontos, hogy értéke legyen a tevékenységednek!

Emelkedj ki BÁRMI ÁRON!

Foglalkozzanak veled! Légy a köztudatban!
Mindegy, hogy az mennyire kártékony vagy nevetséges.

Szerepelj, add el magadat!
Nézzenek, olvassanak rólad! Légy PÉLDAKÉP!

Még azon az áron is, ha nevetség tárgya vagy!!!

TUDJANAK RÓLAD!!!

Az külön jó pont, ha ezt a…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 15. 00:16 Karácsony ❤️ 1 👁️ 13

A tél levegője hideg volt, mégis puha, mintha valami régi emléket hordozna magában. A hó lassan hullott, olyan óvatosan, mintha tudná, hogy most nem szabad zajt keltenie. Mintha a világ is tudná, mit jelent valakit hiányolni. Matilda a kapu előtt állt, a fehér kendőt a mellkasához húzva. Nem azért, hogy ne fázzon, hanem mert belül fázott. Az anyukája kendője volt. Nem volt rajta már az anyu illata, mégis úgy tartotta, mintha maradt volna benne valami belőle – valami meleg, valami élő, valami, ami nem ment el vele együtt.

Bent meleg volt. A kandalló halkan ropogott, narancs fényt lélegeztetve a szobába. A karácsonyfa lámpái lassan hunyorogtak. Az apa ott ült a kanapén, kissé előredőlve, összefont kézzel. Nem sírt. Csak tartotta magát – túlságosan is. Matilda tudta, hogy neki is…

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 15. 22:34 Misztikus ❤️ 2 👁️ 13

Az angyal csendben lépdelt a virágos kertben, szárnyai fényt szórtak a hajnali ködre. Kezét a kislány vállára tette, hogy bátorságot adjon. A gyermek egy régi könyvet szorított magához, benne elfeledett imákkal és reménnyel. Minden lépésnél hallatszott a múlt suttogása, mégis béke született. A kert kapuja megnyílt, és a város romjai mögött új út ragyogott. Az angyal mosolya ígéret volt: védelem, tanulás és szeretet, amely hazavezeti őket. Azért, mert a hit láthatatlan fonala összeköti a sebezhető szívet az örökkévaló fényével, s a csendes gondoskodás erősebb, mint bármely félelem, vihar vagy veszteség, mely próbára teszi az embert, mégis felemel, megtart, vezet, hazáig.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 01. 07. 01:07 Misztikus ❤️ 3 👁️ 39

Aseriel olyan helyen ébredt, amelynek ideje mérhetetlen volt. A cella falai simák voltak, se kőből, se fémből, inkább egy átmeneti anyagból, amely elnyelte a hangot. Amikor megmozdult, lépése visszhangtalan maradt, mintha a tér előre tudta volna, hogy válasz fölösleges. Az ajtón zár helyett puszta felület húzódott, és már ez az apró részlet elég volt ahhoz, hogy Aseriel megérezze: itt a megszokott rend másként működik.
Reggel egy őr lépett be, ránézett, majd zavartan kérdezte meg, mikor került ide. Aseriel nyugodtan válaszolta, hogy három éve. Az őr hitetlenkedve rázta a fejét, mert az emlékei szerint előző nap még üres volt a cella. Őszinte zavara világossá tette: itt az idő csúszik el körülötte, nem benne.
Másnap egy másik őr érkezett, aki közölte vele, hogy a kivégzés másnap…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 08. 13:32 Élet ❤️ 3 👁️ 33

Özvegy Száraz Károlynét sokan ismerték a Tárna utca környékén, de csak kevesen szerették. Összesen ketten. A pénzespostás, akit nyugdíjfizetéskor mindig megkínált egy stampedli pálinkával, és Babos Hajnalka. Ő takarított nála munkaidő után, és hálás volt a néhány fillérért, amit kapott. A környékbeliek csodálkoztak, hová fér ennyi harag, irigység, rosszindulat ebbe a pöttöm öregasszonyba. Azt gyanították, hogy jókora, cipzáras posztócsizmájában tartja, amit télen-nyáron viselt. Telt volna szebb csizmára, nyári cipőre, de fukarsága visszatartotta. Egyedül élt második emeleti lakásában, akár egy pók a hálójában. Száraz Károly nem tudta elviselni házsártos felesége folyamatos pörölését, inkább megbetegedett, és kilenc éve megtért őseihez. Fiuk, Jancsi, amint tehette, elmenekült a szülői…