A reggel langyos fényei puhán szűrődtek át a kert lombjai között, s a harmatcseppek még gyöngyként ültek meg a fűszálak hegyén. Tomika óvatos léptekkel közeledett a házhoz. Kezében egy fonott kosár, benne a tavasz színes csodái: sárga, rózsaszín, ibolyakék és hófehér virágok. Minden egyes virágot ő maga válogatott a kertjükből – gondosan, figyelmesen, szeretettel. Az ajtón belépett, s ott állt az édesanyja. A haja kócosan omlott a vállára, arca fáradt volt, mégis gyönyörű. Mert volt valami a mosolyában, amit sem az idő, sem a gondok nem tudtak elhomályosítani. Az a fajta szépség volt ez, amit csak a szeretet festhet meg: az anyai szív csendes, örök ragyogása. – Neked szedtem, anyukám – nyújtotta át a kosarat Tomika. – Mert te vagy az én mindenem. Az édesanya átvette a kosarat, és az…Tovább olvasom…
Kora tavaszi éjszakán kilenc év körüli lány ténfergett egy külvárosi úton. Délelőtt a Nap már barátságosan mosolygott, de ha nyugovóra tért, a fák csupasz ágai közül és mindenféle zugokból előmerészkedett a hideg, s hozta barátját is, a ködöt. A gyermek vacogott. Divatos, szép ruhát viselt, de a márciusi hűvös éjjelhez bizony vékonyka volt. Aranyszőke haja rendezett, arca, kezei tiszták. Sokkal inkább tűnt egy jómódú család elkényeztetett gyermekének, mint tekergőnek. Autó fényszórói fúrták át a ködöt. A gyerek kilépett az úttestre, integetni kezdett. Egy új szedán csikorogva fékezett, márkás ruhákba öltözött, elegáns, középkorú férfi ugrott ki belőle. – Megvesztél!? Alig vettelek észre ebben a ködben! – Bácsi, kérem! Elvesztettem a szüleimet, nem találok haza – rimánkodott a kislány…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy idő után, mintha szándékosan rászokott volna az ígérgetések kusza halmazaira, melyek mintha csak kusza, búja és már-már áthatolhatatlan borostyánindák lettek volna, valósággal egész sűrű, rohanós hétköznapjait kitöltötték. Soha az életben nem fogja megérteni, hogy egy határozott, független nőnek miért van mondjuk szüksége karrierépítési célból a vezérigazgató jóváhagyására, amikor a józan ész és a logikailag kifogástalanul felépített észérvek, érvelés és intelligencia minden szükséges előmeneteli dologgal ellátja az embert, persze csak abban az esetben, ha az adott üzleti élet nem követeli meg kimondhatatlanul is, hogy egy gyönyörű és különleges nő titkos munkahelyi kapcsolatba bonyolódhasson, persze szigorúan saját céljai elérési érdekében az illető nagyhatalmú emberrel. Kora…Tovább olvasom…
A kísértés ott volt az éjjeliszekrényen. Csak egy mozdulat, és máris látta volna a világ híreit, a lájkokat, az üzeneteket. De a szomszéd szobából hallatszott a gyermeke ébredező szöszmötölése. Az apa megállt a Csend Stratégia küszöbén. „A magyarázat börtön” – visszhangzott benne. Nem magyarázta meg magának, miért „kellene” megnéznie a munkáját azonnal. Egyszerűen ott hagyta a telefont. Odament a gyermeke ágyához, leült a szélére, és csak figyelte, ahogy a kicsi kinyitja a szemét. – Jó reggelt, apa! – mondta a kisfiú, és olyan mosollyal nézett rá, amit semmilyen digitális elismerés nem tudott volna pótolni. Abban a pillanatban az apa megértette: ha a telefont választja, ezt a tisztaságot adta volna el. A „józanság” melege járta át. Aznap nem ő vezette a technológiát, hanem a…Tovább olvasom…
Negyvenedik születésnapjára barátnője szerette volna valami egészen különlegessel meglepni. Vett kettejük számára egy-egy repülőjegyet, mert romantikus, hosszú hétvégét tervezett szerelmével eltölteni egy tengerparti helyen, ahol viszonylag kevés hemzsegő turista fordul meg, és azok is azonnal elmennek, amint a nyári szezonnak vége. Főként az apartmanos megoldásokat kedvelték. Ilyenkor az ember – ha összeadták rá a pénzt – kényelmesen, komfortosan kibérelhetett egy egész üdülőt, és tengerpart melletti kalyibát, ahol csak maguk lehettek, és jóformán azt csinálhattak egész nap, amihez csak kedvük van. Gábor hosszú napokig valahogy ódzkodott az utazástól. Bár szüleivel jóformán végiglátogatta az európai kontinens fontosabb városait, mindig úgy érezte magát, mintha minden földrészen idegen…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Miért kell már megint hazamennem? – gondolta magában a fiatalasszony. – Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon és szólok neki, hogy jöjjön fel az emeletre. Fél perc alatt lebeszélték az ügyet. Negyed óra múlva már hallotta, ahogy szökell fel a lépcsőn a szeretője. Soha nem tudott lassan járni. Talán azért sietett mindig, mert nem szerette volna, hogy valaki meglássa. Bekopogott az egyetem eldugott zugában lévő szertárba. Ez volt az állandó randi helyük. A takarítónő is ritkán járt errefelé, a hallgatók is csak néha csellengtek ezen a részen. Leginkább csak akkor, amikor már nagyon cigarettázni támadt kedvük, akkor titokban kinyitották a szertár melletti ablakot és vidáman…Tovább olvasom…
Mielőtt elindult, megállt a nagy fali tükör előtt, és belenézett. Sírástól kicsit duzzadt, szomorú szemű önmagát látta, aki megpróbál mosolyogni, de a mosolygás nem nagyon akar megmaradni arcán. Már hónapok óta ritka vendég nála… Anna lassan fél éve, hogy hetente két délután a kórházban fekvő beteg gyerekekhez jár mesét olvasni. Barátnője említette neki ezt a lehetőséget, és Ő pár nap gondolkodás után elfogadta. Nehezen szánta el magát, és minden alkalommal egy kicsit belehalt a készülődésbe. A gyermekosztály orvosai, ápolói az első alkalomtól kezdve nagyon megértőek és kedvesek voltak. Ismerték szomorú történetét, tudták, miért vállalja a meseolvasást. Biztatták, bátorították, hogy ne izguljon, mert a beteg gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni minden apró jótettért. A bemutatkozáskor…Tovább olvasom…
Dávid szegény családba született. Édesapja gyári munkásként kereste a kenyeret. Édesanyja a háztartást vezette és gondoskodott a családról. Időnként néhány órában besegített a szomszédasszonyának, aki varrodában dolgozott. Akadtak olyan ruhadarabok, amelyeket kézzel kellett összevarrni. Ezt Sára könnyedén meg tudta oldani Dávid mellett, amikor aludt. Így némi kevés pénzt ő is hozott a konyhára. Előfordult, hogy a szomszédasszony az anyagi juttatás mellett vitt a kisfiúnak mesekönyvet, vagy éppen egy kifestőt, színes ceruzákkal. Sáráék ezeket nem tudták megvenni a felcseperedő Dávidkának, aki egészen az iskola megkezdéséig otthon volt az édesanyjával, mivel akkoriban nem volt még bölcsőde és óvoda. A kisfiú boldog volt és órákat elnézegette a mesekönyveket, vagy éppen ült az…Tovább olvasom…