„gyermekkori emlék” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 23. 06:38 Élet ❤️ 2 👁️ 7

Az író egy kis idő után belefáradt már mindenbe. Előbb jött a rendszerváltozás, aztán a nehézkes, zűrös, ellentmondásokkal traktált 90-es évek, amikor még mindig gyönyörű felesége váratlanul beteg lett, és meghalt. Bár megígérte neki, hogy boldogulni fog az életben, és ha ráköszönt egy újabb boldogság szikralehetősége, nem elszalasztani a lehetőséget, ám titkon nagyon is jól tudta, hogy a lehetőség – legalábbis – egyelőre nem neki lett kitalálva.
Barátai, ismerősei egyre inkább elhanyagolták. Idillikus álmodozónak, zakkant vén aggastyánnak tartották, aki csupán csak saját, önző álmainak él, és akit a külső világ egyáltalán nem izgat. Az író ugyanakkor tökéletesen átlátott a lényegi összefüggéseken; pontosan tudhatta, hogy mi zajlik a világban, és szűkebben vett környezetében.
A…

Írta: Natali Sanders 📅 2026. 03. 25. 18:47 Nosztalgikus ❤️ 1 👁️ 15

A tavasz gyerekkoromban mindig csendes csodaként érkezett. A hófoltok lassan eltűntek az árokparton, a nap melege megsimogatta az arcomat, és a földnek különös, nedves illata lett, az az illat, amelyben már ott rejtőzött az új élet ígérete.
Szép sorjában megjelentek az ibolyák. Apró lila fejekkel bújtak meg a fű között, mintha félénken figyelnék a világot. Mindig én vettem észre őket először. Letérdeltem, a tenyerem sáros lett, a térdem átnedvesedett, de ez akkor egyáltalán nem számított. Óvatosan megsimogattam a virágokat, nehogy megsértsem őket, mert tudtam, hogy érzik az érintésemet.
Emlékszem a csodaszép apró, lila szirmokra. Emlékszem a napfényre, amely aranyporrá változtatta a levegőt. És leginkább emlékszem arra az izgatott szívdobogásra, ahogy hazafelé futottam.
Anyám mindig a…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 03. 24. 16:59 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 24

1960-as évek közepén járunk.
Vidám gyereksereg indult a hegyi útra. Ilyenkor tavasszal nyílik ott is az illatos ibolya.
Cérna a zsebünkben, uzsonna, ital a táskába. Vígan futkározva, néha dalolva mentünk a két-három kilométeres úton. Útközben elmentünk egy kereszt mellett, ami mindig vonzotta a tekintetemet. Keresztet vetettünk, mert úgy tanultuk az idősebbektől.

– versenyezzünk, ki ér először a hegykapuhoz – mondtam.
– Jól van – mondták rá a többiek.

Futásnak eredtünk, hát nem én lettem az első, de nem szegte kedvemet.
Átlépve a hegykapun megláttuk az ibolya-tenger. Futottunk egyik helyről a másikra. Így teltek az órák. Közben megettük a zsíros kenyeret. Kezünkben lógott a cérnán a hosszú füzér, mert több csokrot kötöttünk egymás alá. Valami bódító volt az az illat, ami áradt…

Írta: Vinczai Virginia 📅 2026. 02. 05. 21:25 Karácsony ❤️ 1 👁️ 23

Decemberben mindenki bolttól boltig jár, készülnek az ünnepekre. Általában az ajándékokat vagy az ünnepi ebédhez valókat veszik meg. Néha megesik, hogy olyan is kerül a kosárba, ami nem is kell. Ez így nem tetszik, régen a karácsonyi készülődés sokkal szebb és meghittebb volt.

Mikor kislány voltam, egy tanyán éltünk, mindenkitől távol. Mikor leesett az első hó, tudtam, december van, és mindjárt itt a karácsony. A testvéreimmel ajándékot készítettünk egymásnak és a szüleinknek. Olyan jó volt ezt megélni! De akkor még nem tudtam, hogy nem ezek a legjobb ünnepi készülődések.

Sosem volt sok pénzünk, de azon a télen még kevesebb. A hó sem esett, csak eső, anya szólt, hogy öt nap múlva karácsony. Aznap este a testvéreimmel összeültünk megbeszélni, ki kivel csinál apróságot. Tudtuk, nem…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 13. 04:03 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 11

Annyira igyekezett óvatosan, lábujjhegyen belépni nagymamája szinte egérlyuk méretű kis szobájába, hogy szinte vérében máris megérezte az izgalom, a felfokozott stressz és az adrenalin lüktetését. Úgy érezte ebben a pillanatban magát, mint aki egy fantasztikus, szigorúan titkos küldetést, egyenesen történelmi tettet hajt végre annak érdekében, hogy önmagát fölszabadítsa a gyermeki vágy és örömérzet nevében.

A nagymama szobája rendkívül aprócska helyiség volt. Az ember szinte – kivétel nélkül – mindig elcsodálkozott azon, hogy miként volt képes a mama a hatalmas, embermagasságú, hét férőhelyes kanapét egy ekkora nyúlfarnyi szobába a bútorszállítókkal behozatni? Szinte elképzelhetetlen, és ugyanakkor bravúros teljesítménynek számított.

Csak csendben! Csak óvatosan! – igyekezett…