„gyógyulás” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 21

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 17. 03:56 Szerelmi csalódás ❤️ 1 👁️ 7

16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mennyire szánalmas, ócska dolog már, ha az ember mondjuk pont szentestén szakít párjával, nem?!

Jennifer húszas éveiben járt, és alig várta, hogy szuperszexis, izmos tesztoszterontitán pasija, Ákos végre valahára megkérje a kezét, és végre gyerekeket szülhessen neki.

– Kiscicukám, pattan ide mellém, jó… – kérte, amikor feldíszítették a háromméteresnek tűnő, ám igazából alig százhetven centis normandiai ezüstfenyőt, melyet trendi módon, stílusosan fel is díszítettek.

– Annyira szupi, bébi, hogy együtt vagyunk! Annyira szeretlek, és szeretnék tőled kisbabákat is!

Jennifer pontosan tudta magáról, hogy naiv, gyerekes ábrándokat kerget, mégis annyira álomszerűnek tűnt ez az egész, hogy inkább romantikus tündérmesébe ringatta magát, még ha – legalábbis egyelőre – fogalma sem igen…
Tovább olvasom…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 15. 14:59 Kortárs ❤️ 1 👁️ 73

Elég nagyot tud ütni, ha az ember törött szívvel próbál tovább élni. De ugye minden csak elhatározás kérdése?!
Vannak nehezebb napjaim, olyankor úgy érzem, megőrülök, hogy már nem vagy része az életemnek, és semmit nem tudok rólad – de vannak fantasztikus napok, mikor azt érzem, erős vagyok, túl leszek rajtad, még ha addig élek is. Hisz ezt akartad: hogy tépjelek ki a szívemből, és ne szeresselek. Hogy is fogalmaztál? – Na igen: „Lili, túl ragaszkodó vagy, nem hagysz levegőhöz jutni. Kell a tér, hiába kértem tőled időt, amit be is tartottál, és nem kerestél hetekig, amit köszönök, de nem bírok melletted lélegezni. Úgy érzem, megfojt az életem, az életünk… Tudom, hogy szeretsz, hidd el, én is szeretlek, és nem akarom darabokra törni a szíved, de fújjuk le az esküvőt, a közös életünket…
Tovább olvasom…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 15. 14:41 Pszichológiai ❤️ 2 👁️ 326

Mit ér egy élet, ha minden mozdulatodat irányítani akarják?
Minden tetted, minden szavad és minden gondolatod?

Liza szigorú nevelést kapott. Bár szüleinek ő volt a szeme fénye, soha nem mutatták ki megfelelően a szeretetüket.

– A mi családunknak más a szeretet nyelve – hangsúlyozta édesanyja, amikor Liza azt kérte tőle, hogy néha üljön le vele beszélgetni, mint Panna anyukája.

Liza tudta, hogy számíthat rájuk bármiben. Mindent megadnak neki, amit kér – csak egy valamit nem: egy szerető otthont, ahol megvan a családi harmónia, a szeretet és az önzetlen odafigyelés.

Az évek alatt megedződött. Már nem kérte, hogy a szülei kitüntessék figyelmükkel. Amikor megismerkedett Szilárddal, úgy érezte, az élet végre kárpótolja, hiszen tőle megkapta mindazt a szeretetet és figyelmet…
Tovább olvasom…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 28. 21:53 Élet ❤️ 0 👁️ 11

12.24.
Szerda hajnal
Hajnali 3 óra 20 perc van.
Ó, csak éjszaka ne volna!
Óránként felébreszt a fájdalom.
Hogy legyen így karácsonyi hangulatom?
Beveszem a csodapirulákat, egy óra múlva talán hatnak. Nem tudok tétlenül lenni, azt az egy órát is ki kell használni!

Üldögélek magányosan az ágyam szélén, még szerencse, hogy most ír az ujjam.
Bánatomat papír helyett okos telefonom Samsung noteszába jegyzem be.
Igazából azt sem tudom, kinek?
Hisz nem vagyok fontos senkinek.

Ma estére eljő a Megváltó,
de asztalomon nincsen csak só.
Nem lesz semmi vacsora,
így aztán hamar elszalad a Jézuska
az ajándékaival együtt.
Ezentúl még a lakásomat is
nagy ívben elkerüli.

Igaz, nem is vágyom ajándékra, csak
egy kis gyógyulásra!
Szeretnék újra hasznos lenni, családomnak sütni…
Tovább olvasom…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 28. 17:43 Újév ❤️ 0 👁️ 14

Édes drága 2026!

Reményekkel tele írom soraimat hozzád! Nem mondom, hogy kistestvéredtől, a bizonyos 2025-től könnyes búcsút vettem, mert egy percig sem fog hiányozni. Nem szeretnék hálátlannak tűnni, de jól megkínozta a kis lelkemet. Minden pillanatért hálás leszek, mert voltak percek, amik miatt hálás lehetek, voltak, amik megtanították, ki is a magyarok Istene, és voltak, amiket nem fogok hiányolni. Hálás vagyok, hogy megtanultam elfogadni a megváltoztathatatlant, és változtattam azon, amin tudtam. Köszönöm a türelmem, amire nagyon nagy szükségem volt, az empátiám, amire másnak volt szüksége. Köszönöm, hogy megtanította a kisebbik testvéred, hogy vannak pótolhatatlan emberek az életemben, hogy ne őrizgessem a haragom, és hogy a szavak örök sebet ejthetnek más szívében.

Drága…
Tovább olvasom…

Írta: VSzTímea 📅 2025. 12. 16. 16:51 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 8

A tű, amely minden sebet összevarr.
Az én sérülésemnek is csak egy ilyen varázslatos eszközre lenne szüksége.
A szívem darabjait összefoltozni, amit ő széttört. Nem kellettem már többé neki.

Kinek a kezében lehet a szívem sorsa?

Kinél lehet a szívemhez való tű?

Lehet, sose tudom meg. Elkeseredett életem utolsó reménye.
A legmélyebb szakadék szélén állva lépett Boldizsár az életembe.
Hátrahúzott a szakadéktól, megmutatta, milyen az élet szeretettel teli, napos oldala.
A varázslatos tűvel a szívem minden fájdalmát összevarrta.

Ő lett az én mentsváram, a megmentőm.
Megmentett saját magamtól.
Ő az én életem legfontosabb szereplője.
Ő lett a mindenem örökre, feltétel nélkül.
Tovább olvasom…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 15. 00:16 Karácsony ❤️ 1 👁️ 13

A tél levegője hideg volt, mégis puha, mintha valami régi emléket hordozna magában. A hó lassan hullott, olyan óvatosan, mintha tudná, hogy most nem szabad zajt keltenie. Mintha a világ is tudná, mit jelent valakit hiányolni. Matilda a kapu előtt állt, a fehér kendőt a mellkasához húzva. Nem azért, hogy ne fázzon, hanem mert belül fázott. Az anyukája kendője volt. Nem volt rajta már az anyu illata, mégis úgy tartotta, mintha maradt volna benne valami belőle – valami meleg, valami élő, valami, ami nem ment el vele együtt.

Bent meleg volt. A kandalló halkan ropogott, narancs fényt lélegeztetve a szobába. A karácsonyfa lámpái lassan hunyorogtak. Az apa ott ült a kanapén, kissé előredőlve, összefont kézzel. Nem sírt. Csak tartotta magát – túlságosan is. Matilda tudta, hogy neki is…
Tovább olvasom…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 13. 14:50 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 23

Rengeteg kérdés maradt bennem. A legfőbb: Miért? Miért kellett meghalnia? Miért nem éreztem előre? Miért lett beteg? Miért pont velem történik ez?
És még ezer és ezer kérdés. Miért is írom le ezeket? Mire jó ez? Talán, hogy megtaláljam a választ, hogy hogyan tovább?! Mi jön ezután? További fogalmak cikáznak minden nap előttem: gyász, gyászfeldolgozás, tragédia, post mortem, élet a halál után, a halála után.
Ki is volt ő? A hős? A főhős? Írjam le az adatait? Ugyan minek? Nem ez fogja őt meghatározni. Mit mond ez el egy kívülállónak?

Bacsur Endre
2600, Vác, Berkes András utca 55.
1964.12.10, Balassagyarmat
TAJ:025 860 027
Ennyi maradt belőle. Hiába a GOOGLE, Ő a külvilágnak csupán ennyi.
ÉS nekem? Nekem ki is ő? Az Édesapám, az ember, akit nem is tudtam milyen fontos amíg el nem…
Tovább olvasom…